Oroszország a mai napig izgalmas és különleges úticélnak számít az európai turisták számára. Noha rengeteg orosz turistával találkozhatunk a világ különböző pontjain, az idegenforgalom korántsem mondható kétirányúnak. A szuperhatalmi státusz és az időről időre kiújuló hidegháborús – sőt, azóta tényleges háborúba fordult – helyzet miatt továbbra is rendkívül körülményes az országba történő beutazás. Pedig érdemes előítéleteinket félretenni és oda utazni, hiszen ebben a hatalmas országban mindenki megtalálhatja az érdeklődésének megfelelő dolgokat. Itt találhatóak a világ leghatalmasabb műkincs-gyűjteményei, egyedülálló természeti szépségek, történelmi emlékek, technikai látnivalók vonzzák az utazókat, és még sorolhatnánk a legeket… Ez a poszt azonban mégsem a konkrét látnivalókról szól, inkább a legfontosabb tudnivalókat próbáltuk összegezni azok számára, akiknek egy Oroszországba történő utazás a bakancslistájukon szerepel.
1.) Utazás
Az időközben kialakult háborús helyzet miatt jelenleg Budapestről nincs sem vonat, sem közvetlen légijárat Oroszországba. Ettől függetlenül kisebb-nagyobb kerülővel – Törökországon, a volt szovjet tagköztársaságokon és az Emírségeken keresztül – most is el lehet jutni az országba. Nyilván a jegyárak a körülményekre tekintettel meglehetősen borsosak, illetve számolni kell a járatok jelentős késedelmével, illetve törlésével is.
2.) Beutazási feltételek – vízum
Noha a COVID előtt Oroszország jelentősen könnyített a turista vízum-feltételein, azonban az új rendszert részben a világjárvány, részben az ukrajnai háború miatt nem volt alkalmunk kipróbálni. Egyebekben Oroszország Európa azon kevés országainak egyike, ahová még a mai napig is csak érvényes útlevél és vízum birtokában utazhatunk. Gondoltuk, hogy nem leszünk lusták és némi megfakult orosztudás birtokában majd saját magunk is beszerezzük az a vízumot… Orosz gyökerű barátaink kezdettől fogva le akartak beszélni bennünket az egyéni akcióról, de mi bíztunk a rutinunkban. El kell ismernem, hogy ekkorát régen tévedtünk. Üzleti célú vízumhoz lényegesen egyszerűbben hozzájuthattunk volna, na de a magáncélú vízum beszerzése során könnyen elmegy az ember kedve az oroszországi utazástól… A legnehezebben teljesíthető követelmény a meghívólevél vagy a szállodai voucher beszerzése volt. Ehhez tudni kell, hogy a magánszemély meghívónak mind politikai, mind anyagi értelemben kezességet kell vállalnia a meghívott vendégért, amit sok esetben a kinti rokonok is csak nagyon indokolt esetben vállalnak, így ez az út gyakorlatilag járhatatlan, ugyanakkor nem mindegyik szállodának van jogosultsága vouchert kibocsátani. A booking.com-on kinéztük a szállást, majd a szálloda címére küldtünk egy orosz nyelvű, voucher-kérő e-mailt, amire a mai napig nem kaptunk választ… Mivel vészesen közeledett az utazás napja, körbenéztünk az orosz vízumot ígérő utazási irodák között. Végül az Orosz Kulturális Központban (Andrássy út) működő ügynökségtől kaptuk a legjobb ajánlatot, a vízumdíjat leszámítva rajtuk keresztül fejenként 8.000,- forinttal többért tudtuk ugyanazt a szállást lefoglalni, mint a booking-on… ha úgy vesszük, tulajdonképpen ennyi volt a vízum ügyintézés költsége, ami a többi ügynökség és utazási iroda áraihoz képest rendkívül kedvező volt.
3.) Bejutás a repülőtérről a városba
Moszkvában legendásan nagy távolságok vannak, ráadásul a repülőterek is meglehetősen távol fekszenek a városközponttól. Márpedig, ha pedig sikerül megérkeznünk, akkor valahogy be is kell jutnunk a városba. Békeidőben a Wizzair gépe a Vnukovo repülőtéren szállt le. Az útlevél kezelést és a vámvizsgálatot követően az érkezési oldalon rögtön taxik és marshrutkák várják az utasokat. A kalandvágyóbbak mehetnek busszal is, nekik csak a terminál előtti parkolón kell átvágniuk (100-150 méter) és máris ott találják magukat a 611-es busz megállójában. Ez a busz 50 rubelért viszi az utasokat a Jugo-Zapadnoje metro végállomásig. Másik kézenfekvő megoldás a marshrutka, ami ugyanúgy a metró végállomásáig közlekedik, a viteldíj azonban 100 rubel. Cserébe nincs menetrend, ahogyan megtelik egy-egy kisbusz, máris indulnak. Visszafelé szintén a Jugo-Zapadnoje metró végállomástól indulnak a 611-es reptéri buszok. Sokat nem kell keresgélni őket, mert rögtön a metró aluljárónál van a megállójuk. (Egyébként tervezték a metróvonal reptérig történő meghosszabbítását…)
4.) Városon belüli közlekedés – metró
A városban szinte mindenféle közlekedési eszköz van, beleértve a monorailt is, azonban a városi közlekedés gerincét a legendás metró adja. Rögtön a Jugo-Zapadnoje metrómegállónál lehet egy vagy több utazási lehetőséget magában foglaló plasztik kártyát vásárolni. A 25 útra szóló kártya a legolcsóbb. Mivel Moszkvában elkerülhetetlenül utazni kell, nem nagyon érdemes kevesebb egységet tartalmazó kártyával kezdeni. A metróban beléptető kapus rendszer működik, azonban helyiek egy része a szigorú ellenőrzés ellenére is a kapun átugorva, vagy szorosan egymáshoz tapadva halad át a kapukon. Egy utazás ára azonban olyan olcsó (cca. 150 forint), hogy ezen nem érdemes spórolni. A metró egyébként a város egyik látványossága. Elviekben az állomásokon tilos fényképezni, ugyanakkor idegenvezetéssel csoportokat is hoznak „metró-túrára”, ezért a biztonsági őrök a fotózó turisták láttán diszkréten odébb vonulnak és gyengén látóvá válnak. Ettől függetlenül azért nem árt óvatosnak lenni és visszafogottan fotózni-videózni, mert a biztonsági őrök között is lehet kevésbé kooperatív egyén (ejtsd: köcsög), aki akár saját zsebre is bírságolhat. Panaszra meg mindenki mehet a jó édes anyukájához…
5.) Szállás
A szállások minősége rendkívül széles skálán mozog, a hajléktalanszálló jellegű tömegszállásoktól kezdve a Kremlre néző luxushotelig minden van. Tapasztalataink szerint nem érdemes a szálláson spórolni, mert elég kimerítő tud lenni egy moszkvai városnéző nap és nagyon nem mindegy, hogy milyen körülmények között hajtja álomra a fejét az ember. Mi a három csillagos Osztankino Hostelben szálltunk meg. Noha a központtól viszonylag távol van (repülőtér is 1,5 óra távolság), de kellemes helyen, a botanikus kert mellett található. A VDNH metró megállótól busszal, trolival, marsrutkával (5-10 perc) közelíthető meg. Mindenkinek csak ajánlani tudjuk, az egyik legkellemesebb szállásunk volt. A szocreál bejárat és recepció mögött egy szépen felújított és nagyon tiszta szálló volt található, a szobához saját fürdőszoba és hűtőszekrény tartozott. A fejenként 9.000,- forintnak megfelelő ár egy egészen elfogadható – a koreai répasalátától a pelmenyin át a házi túrós pitéig húzódó – hideg és meleg választékot tartalmazó büféreggelit is magában foglalt, ami a legendásan magas helyi élelmiszerárak tekintetében (pl. a parizer kilója cca. 5-6.000,- forintnak megfelelő rubel volt, talán a csak a vodka volt olcsóbb, mint itthon) komoly megtakarítást hozhat, ha az ember a reggelinél egy fél napra képes megpakolni a hasát. A belföldi vendégek legtöbbje kis csomagokat készített távozás előtt. A szálloda étterme egyébként egy orosz vidéki fogadó hangulatát idézte.
6.) Látnivalók
Moszkvában, mint minden birodalmi központban, rengeteg kiemelkedő látnivaló van. A legfontosabb nevezetességek többsége a belvárosi részen található meg, egymástól akár gyalogos távolságra. Ezek közül szép számmal vannak, amelyeket ingyenesen látogathatunk (GUM áruház, Lenin mauzóleum, Novogyevicsi temető, stb.), azonban a legtöbb helyen fizetni kell kisebb-nagyobb összeget, kivéve néhány jeles alkalmat, amikor az ünnepre tekintettel ingyenesen megtekinthető szinte valamennyi látnivaló a városban és maximum fotójegyet kell venni. Mi szeptember elején voltunk Moszkvában, amikor a Moszkva-napja tiszteletére tartott ünnepség-sorozat keretén belül szintén ingyen meglehetett nézni a legtöbb látnivalót. Kizárólag a Kremlbe és a Vaszilij-Blazsennij székesegyházba kellett fizetnünk belépőt. Egyébként a hazai árakhoz képest nevetségesen olcsóak a belépők, a legfőbb látványosságért, a Kremlért is csak fejenként 350 rubelt kértek. A látnivalók környékén rendszerint találhatóak ingyenes WC-k, amelyeket érdemes kihasználni. A mellékhelyiségek hiánya, illetve nehezen megtalálhatóságuk leginkább a belvárosra jellemző. Ebben a témában egy praktikus tipp, hogy a világhírű színház, a „Bolsoj” mellett van egy kis „CUM” luxus áruház (a híres „GUM” kistestvére), ahol még a mellékesben is több, mint kulturált körülmények fogadják a betérőket, ráadásul még hátizsákkal sem néztek ki bennünket…
7.) Szállás
A szállások minősége rendkívül széles skálán mozog, a hajléktalanszálló jellegű tömegszállásoktól kezdve a Kremlre néző luxushotelig minden van. Tapasztalataink szerint nem érdemes a szálláson spórolni, mert elég kimerítő tud lenni egy moszkvai városnéző nap és nagyon nem mindegy, hogy milyen körülmények között hajtja álomra a fejét az ember. Mi a három csillagos Osztankino Hostelben szálltunk meg. Noha a központtól viszonylag távol van (repülőtér is 1,5 óra távolság), de kellemes helyen, a botanikus kert mellett található. A VDNH metró megállótól busszal, trolival, marsrutkával (5-10 perc) közelíthető meg. Mindenkinek csak ajánlani tudjuk, az egyik legkellemesebb szállásunk volt. A szocreál bejárat és recepció mögött egy szépen felújított és nagyon tiszta szálló volt található, a szobához saját fürdőszoba és hűtőszekrény tartozott. A fejenként 9.000,- forintnak megfelelő ár egy egészen elfogadható – a koreai répasalátától a pelmenyin át a házi túrós pitéig húzódó – hideg és meleg választékot tartalmazó büféreggelit is magában foglalt, ami a legendásan magas helyi élelmiszerárak tekintetében (pl. a parizer kilója cca. 5-6.000,- forintnak megfelelő rubel volt, talán a csak a vodka volt olcsóbb, mint itthon) komoly megtakarítást hozhat, ha az ember a reggelinél egy fél napra képes megpakolni a hasát. A belföldi vendégek legtöbbje kis csomagokat készített távozás előtt. A szálloda étterme egyébként egy orosz vidéki fogadó hangulatát idézte.
8.) Nyelv
Az OROSZ. Így nagybetűvel. Más nyelven szinte lehetetlen boldogulni. Egyrészt az orosz állampolgárok a mai napig jelentős korlátozással utazhatnak külföldre, ahová pedig csoportosan mennek, ott a helyiek már egész jól beszélnek oroszul… Tunéziától Törökországon át Srí Lankáig… Szóval túl sok motivációjuk nincs az idegennyelv-tanulásra. Kár, hogy nekünk is csak tanították, de a gyakorlási lehetőség híján nem voltunk túlzottan érdekeltek az orosz nyelv elsajátításában. (Arról se feledkezzünk meg, hogy a megbonthatatlan és örök barátság idején még ennyire sem engedtek be bennünket a Szovjetunióba.) Egyébként sok minden ki van írva angolul, ami azért jelentősen könnyíti a tájékozódást, de nem oldja meg a helyiekkel való kommunikációs problémákat.
Tapasztalatainkat összefoglalva: a legnagyobb nehézséget a vízum beszerzése okozta, azonban a megfelelő ügynökség megtalálását követően az is gyorsan megoldódott, egyebekben pedig Moszkva sem jelentett nagyobb kihívást, mint bármelyik nagyváros. Mivel nekünk még tanították az oroszt, és agyunk hátsó zugából rövid idő alatt sikerült életre kelteni passzív orosztudásunk használható részét, különösebb nyelvi problémánk sem volt. Nagyon tiszta, rendezett és a távolságok ellenére is élhető várost láttunk, bátran merem ajánlani mindenkinek!