Amikor az első kínai utazásunkat terveztük, a legkevésbé sem gondoltunk Chengde-re. Sokkal inkább a Pekingtől cca. ugyanilyen távolságra lévő, ámde jóval könnyebben megközelíthető Tiencsin meglátogatása szerepelt terveink között, ahol felkerestük volna az egykori, egyetlen magyar gyarmat területén megmaradt emlékeket. Ez a pár km2-es terület valójában csak koncessziós terület volt, az is az osztrákokkal közösen, és mindössze néhány századfordulós épület maradt fenn, ezért aztán a „gyarmat” történetétől eltekintve Peking árnyékában Tiencsin nem tűnt túlzottan érdekes desztinációnak. További keresgéléseim során egyszer csak egy festői képre bukkantam, ami szerelem lett első látásra. A görög Meteórákhoz hasonló, égbe nyúló, bizarr formájú sziklák tetején állt kettő kis pagoda… Muszáj volt kiderítenem, hogy hol is van ez a hely és még mit lehet megnézni a környéken. Szóval Chengde (kiejtés: Csengtö) városára – amely még véletlenül sem keverendő a jóval nagyobb és külföldiek számára ismertebb Chengdu-val – teljesen véletlenül találtam rá. Ugyanis ez a cca. 600.000 fős „kisváros” a külföldi turisták körében alig ismert, miközben a kínai belföldi turizmus egyik legkiemelkedőbb célpontja, valahogy úgy, mint nálunk a Balaton. Mindenesetre történelmi jelentősége és a látnivalók sokasága ellenére sem felkapott úti cél a külföldiek körében, holott nekünk az ott töltött 4 nap nem volt elegendő a városra. Az idő rövidségére tekintettel kénytelenek voltunk beérni a legfontosabb látnivalók felfedezésével…
A város cca. 280 km-re észak-keletre fekszik Pekingtől, fent a hegyekben, Hobei tartományban. A város és környéke valaha Madzsúria része volt. Ez a jól védhető, vadban gazdag, kellemes klímájú terület évszázadokon keresztül a császári udvar nyári nyaralóhelyeként, majd a mai napig a legfelsőbb pártvezetés üdülő- és vadászhelyeként szolgál. A lélegzetelállító természeti környezet és az építészeti műremekek együttesei varázslatos látványt nyújtanak, nem véletlen, hogy egymást érik a világörökségi védettségű látnivalók a városban.
1.) Az utazás
Nem segítette a városba való eljutást, hogy Chengde 2017-ig nem rendelkezett repülőtérrel, ezért csak meglehetősen körülményesen, busszal vagy a napi 6 vonatpár egyikével lehetett megközelíteni a várost. A kevésbé edzett európainak a buszozás ilyen távolságon felejtős, célszerűbb megoldás a vonatozás. Meg kell jegyezni, hogy ezen a vonalon még nem a korszerű szupervonatok (bullet train) közlekednek, így 6-6,5 órás menetidővel kell számolni, ami a 90 fokos szűk ülésekben nem túl kényelmes megoldás, ennek ellenére egy chengdei kirándulás feltétlenül megéri ezt a kényelmetlenséget is. A vonatok a pekingi főpályaudvarról indulnak és oda is érkeznek. Pekingben az 1. és a 2. pénztárakban van angolul kommunikáló alkalmazott, a jegyvásárlás ily módon könnyen abszolválható. 2014-ben a normál „fapados” menetjegy cca. 45 jüan, míg a hálókocsi cca. 90 jüan volt. Az út jelentős részén gyönyörű hegyek és sziklák között kanyarog a vonat. Mi éjszakai indulású vonattal utaztunk, ami önmagában kaland volt. Az állomáson hatalmas, lepedőkbe összekötött batyukkal utazó emberek tömege várta a vonatot. A peronra ugyanis csak akkor engedik be az őrök az utasokat, amikor a beérkező vonatról leszálltak a Pekingbe érkező utasok és elhagyták a peront, így veszik elejét a kaotikus keveredésnek. Ugyan az ülőhelyek még a „fapados” járatokon is ki vannak osztva, ennek, ha a helyiek megindulnak, akkor a metrón alkalmazott könyök és lábtechnika igencsak kevésnek bizonyul, nincs mit tenni, egyszerűen félre kell tolni a többieket. Egy nagyobb koffer elhelyezése a felső csomagtartó polcon kissé nehézkes volt, de kénytelen voltam megoldani, ugyanis csomag nem lehet a padlón (rend a lelke mindennek) és addig nem indítják a vonatot, amíg az összes csomagot el nem helyezik. Miután „kényelembe” helyeztük magunkat, a fáradtság és a vonat ringatása hamarosan álomba szenderített bennünket, azonban a mai napig nem sikerült megfejtenünk a logikáját annak, hogy miért pont az éjszakai vonaton nincs hálókocsi?
2.) Látnivalók
Chengde gyakorlatilag a császár-kori Kína nyári fővárosa volt, így minden – ha kisebb méretben is, de – megtalálható itt, ami Kínát jellemzi. Rengeteg látnivaló van, érdemes több napra elosztani ezeket, különben emészthetetlenül sok inger éri az embert. Ha igazán meg akarja élni valaki a helyet, akkor érdemes 5-6 napot rászánni… A város környéke egyébként rengeteg természeti látványossággal is büszkélkedik, úgyhogy Chengdében hosszabb időt is gond nélkül el lehet tölteni úgy is, hogy nem akarunk vadászatokon részt venni és az egymást érő fesztiválok nyelvtudás hiányában számunkra javarészt érdektelenek.
Császári-palota
A városka alapvetően az egykori császári nyári nyaralóhelyről nevezetes. Ez egy óriási komplexum, amelyben megtalálható egy fényűző császári palota, több templom és szemet-lelket gyönyörködtető építmény, valamint egy hatalmas tó-rendszer. Tudni kell, hogy a feng shui (a szél és a víz) elvei a harmónia elérését célozzák, az így berendezett kertekben a kínaiak mindig az eszményi világ visszatükrözését próbálták elérni. Az itt található sziklakertek, szigetek, kisebb-nagyobb pagodák, kecses hidak, valamint a különös gonddal telepített és gondozott növényzet ezer meg ezer fotótémát kínálnak a látogatóknak. Szinte lehetetlen rossz képeket csinálni. A nyaralóhelyet a nagy fal kicsinyített mása keríti. A magassága és a szélessége cca. fele a nagy falénak, ennek ellenére azt gondolom, hogy ezt sem volt kis munka felépíteni…
A nyolc külső templom
Mivel a császárok az év nagyobb részét itt töltötték, egyfajta második Pekinget kívántak itt létrehozni itt. Stadionokat ugyan nem, de Konfúciusz-templomot, Ég oltárát, azaz összesen nyolc templomot építettek a nyaralóhely köré. Ezeket hívják a „nyolc külső templomnak”. Közülük igazi különlegességet jelent a „mini Potala-palota”, amit a császár szültésnapjára érkező pancsen-láma lakhelyéül építettek. A város és környéke ugyanis már erős mongol hatás alatt van, a mongolok pedig a tibeti lámaizmust vallják magukénak. Az északi népekkel való jó viszony érdekében a kínai elit számára mindig is fontos volt a pancsen lámával ápolt kapcsolat. Érdekesség, de szinte minden múzeumban hangsúlyosan kiemelték, hogy a láma önként és szíves örömest jött a császári udvarba. Mindenesetre erről szívesen kifaggattam volna a másik felet is… A mini Potala-palota ott létünkkor kicsit romos volt, de gőzerővel folytak a felújítások. A belépőjegyek valamivel drágábbak a pekingi jegyeknél, azonban minden hasonló helyen így van ez a világban.
Iker-pagodák
A város szélén, egy különleges, hegyes-völgyes területen találhatóak az „iker-pagodák”, amelyek miatt már indulás előtt beleszerettünk a városba. Kissé lehangoló, hogy képesek voltak egy cementművet, valamint egy 28+ emeletes házakból álló lakótelepet építeni a közelbe. Mindezek tetejébe pedig egy libegővel is tovább rontottak a tájképen. Emiatt pedig kissé egysíkú fényképeket lehet készíteni, ha nem akarjuk a lakótelepet, vagy a cementgyárat is megörökíteni. A nap járására tekintettel inkább a délutáni látogatás javasolt. A városközpontból taxival (max. 10 jüan a reális tarifa egy útra), vagy az 5-ös és a 15-ös buszokkal lehet kimenni (a jegy 1 jüan egy útra) és a megálló a park kapujában található. A környék átgondolatlan fejlesztésétől eltekintve lélegzetelállító látványban van része azoknak, akik ide ellátogatnak.