1.) Általános ismertető
Valószínűleg nagy eséllyel megnyerném azt a fogadást, hogy összesen nincs ezer magyar állampolgár, aki életében járt már ebben a kicsi – távol-kelet második legkisebb területű – államában. Noha a szultánság történelme másfélezer évnél régebbre nyúlik vissza, az átlag magyar állampolgárok nem is hallottak róla. Nem csoda, hiszen a maga félmilliós lakosságával és 5.765 km2-es területével semmiféleképpen nem tekinthető egy világpolitikát meghatározó szuperhatalomnak. Ebben a csöpp országban valóban nyugodt mederben, békésen folyik az élet, amire az állam hivatalos neve – „a béke lakhelye” (Negara Brunei Darussalam) – is pontosan utal.
Brunei szultánjának fennhatósága a régi szép időkben a Fülöp-szigetektől Borneón át a Maláj-félsziget nagyobb részére is kiterjedt, azonban a történelem vihara egyre szűkebb mozgásteret hagyott a mindenkori uralkodónak. A gyarmatosítást és a brit védnökséget követően 1984-ben nyerte el függetlenségét az ország, megúszva a maláj államszövetségbe való belépést.
A gazda(g)ság, de szó szerint az egész ország alapját is az államterület alatt elterülő szénhidrogén-vagyon adja. Abszolút monarchiáról van szó, így gyakorlatilag minden a szultán tulajdonát képezi, a nagyfőnök privát vagyona pedig óránként félmillió amerikai dollárral gyarapodik, ami azért elég jó órabér, lássuk be. Bruneiről leginkább a nemzetközi bulvársajtóban lehet hallani. Különösképpen a szultán Guiness-rekorder méretű palotájáról, a színaranyból készült wc-jéről, a cca. 6.000 darabos autó-gyűjteményéről (ebből csak 600 db rolls-royce, 400 ferrari és sorolhatnánk) és a luxus lakosztályában tartott tigrisről. Elviekben van miből, hiszen ő a világ egyik leggazdagabb embere, de ez a szintű pazarlás, értelmetlen költekezés elgondolkodtatja az embert. Természetesen ügyes uralkodóként az elmúlt évtizedekben az istenadta nép alá is igen erős szociális védőhálót feszített a szultán, aki egyben az ország politikai és vallási vezetője egy személyben.
Egyébként az átlagos alattvaló sem tud túl sokat a szultánról, ennek ellenére (vagy talán éppen ezért?) valóban szeretik és tisztelik. Mindenesetre elismerésre méltó, hogy széleskörűen és nagyvonalúan gondoskodik az alattvalók jólétéről. Nincs adófizetés az országban, az út szélén gazt csipegető melós is 6-8 gyereket képes eltartani a havi fizetéséből, kezdő diplomások pedig kettő havi fizetésükből kényelmesen megvásárolhatnak egy igazán márkás új autót, de a lakáshoz jutás sem több évtizedes kuporgatáson alapul. Az oktatás, egészségügyi ellátás magas színvonalú és teljesen ingyenes, bár a bonyolultabb egészségügyi beavatkozásokat jellemzően Szingapúrban végzik el. Szóval egyáltalán nem biztos, hogy Londonban érdemes munkát keresniük azoknak, akik a külföldre települést fontolgatják…
Az ország törvényei meglehetősen szigorúak, az igazságszolgáltatás az iszlám jogon alapul, ezért a közbiztonság rendkívül jó. Szerintem mindent elárul az a gyakori jelenség, hogy egy rövid bevásárlás esetén a tulajdonos járó motorral ott hagyja az üzlet előtt a kocsit, hadd menjen az a klíma addig is… Az átlagos turistát ugyan nem érinti, de fegyver-, illetve kábítószer-csempészetért, birtoklásáért halálbüntetést is kiszabhatnak, lopás esetén pedig létező büntetés a kéz, illetve a lábfej levágása. Felhívjuk a figyelmet arra is, hogy ugyan nem kell a turistáknak a helyi viseletbe beöltözni (kivéve a mecsetek, de ott adnak megfelelő hacukát), azonban keményvonalas muszlim országról lévén szó, a trópusi klíma ellenére is ajánlott a visszafogott öltözködés és viselkedés, nem csak a hölgyek vonatkozásában.
Összességében egy nagyon kis helyes ország, amit feltétlenül érdemes megtekinteni, ha arra jártok, azonban 2-3 napnál többet értelmesen nem lehet benne eltölteni, mivel sok látnivaló nincs és strandolni kizárólag az egyszem luxusszállónak a strandján lehet. A túrizmus gyerekcipőben jár, de ennek alapvetően két oka van. Egyik a látnivalók szűkössége. A másik pedig az, hogy az olajbevételek mellett nincsenek rászorulva túrizmus bevételire, így nem is nagyon törik magukat ezen másodlagos gazdasági ágazat fejlesztésén. Az egész ország olyan, mintha róla mintázták volna az „Amerikába jöttem” című filmbéli Zabunda királyságát.
2.) Mikor utazzunk?
Az ország éghajlata egyenlítői trópusi, ezért elkülönülő évszakok nincsenek, jellemzően a november-januári időszakban a leginkább esős.
3.) Beutazási feltételek
Magyar állampolgárok számára a turistacélú beutazás 30 napos időtartamra vízummentes. Az útlevél érvényességének 6 hónappal meg kell haladnia a kiutazás tervezett időpontját. Beléptetés, vámvizsgálat flottul ment. Ehhez már a repülőgépen kitöltették a belépési és a vámnyilatkozatot, így rövid időn belül már az útlevelünkben száradt a beléptető pecsét. A csomagok felvételét követően a zöldfolyosón keresztül már kint is voltunk az érkezési csarnokban. A repülőtér kellemes, azonban a forgalomhoz képest finoman szólva is túlméretezett. Könnyen kiszúrtuk a hotel sofőrjét, kezében a tábla a nevünkkel (ezt is megértük). Több utast is várt, így amíg a többiek is megérkeztek tudtunk pénzt váltani.
4.) Pénzváltás
Életünkben ezidáig Brunei volt az egyetlen olyan hely, ahol a reptéren váltották a legjobb árfolyamon a valutát. Érdemes tudni, hogy a brunei és a szingapúri dollárt 1:1-ben váltják, illetve mindkettő országban lehet fizetni a másik ország pénzével. Valamikor ebben a valutakosárban benne volt a maláj ringgit is, de sejthető, hogy a nagyobb testvér nagyobb problémákkal küszködik és a költségvetés is deficites…
5.) Közlekedés országon belül
Tömegközlekedés gyakorlatilag nincs, így marad a taxi, illetve a szállodák kisbuszokkal biztosítanak a vendégeknek ingyenes shuttle-szolgáltatást. Gépkocsi bérlés szintén lehetséges, amihez az európai és a nemzetközi jogosítvány együttes megléte szükséges, de sok értelmét nem igazán láttuk a bérautó igénybevételének. Pedig az itteni vezetés a legkevésbé sem jelent kihívást, ugyanis a szállodáig vezető úton arról is meggyőződhettünk, hogy a közlekedés rendben folyik, a burkolati jelek, közlekedési jelzőtáblák nem dekorációs célokat szolgálnak. Dél-Kelet Ázsiában ilyen jelenséggel eddig csak Szingapúrban találkoztunk.
6.) Szállások
Az egész országban talán 20 szálloda található. Az idegenforgalom jelenlegi szintje több szállodát nem is igényel. Általánosságban elmondható, hogy a meglévő szállodák tiszták és kényelmesek. Mi a 3 csillagos Residence Capital Suites hotelben szálltunk meg, ahol nem csak ingyenes reptéri transzfert biztosítanak, hanem kétóránként ingyenes shuttle szervizt is, amivel bármelyik látnivalóhoz, beleértve az éjszakai piacot is, kényelmesen el lehetett jutni. Mindez kettőnknek, reggelivel cca. 15.000,- Ft-ba került éjszakánként…
7.) TOP látnivalók
Az ország látnivalói jellemzően a fővárosra, Bandar Seri Begawan-ra és környékére koncentrálódnak. A főváros kb. olyan, mintha egy Szolnok vagy Kaposvár méretű várost összegyúrnának egy gigantikus méretű botanikus kerttel. Már a parkoló felé tartó úton szembetűnt a Dél-Kelet Ázsiában szokatlan tisztaság, rendezettség, a max. 3 cm-esre nyírt pázsit, virágokkal teli parktükrök, itt nyoma sincs a szomszédos országokra jellemző kosznak és káosznak. A főváros az olajvagyon megtalálása előtt egyike volt a cölöpökre épült házakból álló, nagy maláj kereskedővárosoknak, ezért itt régi építészeti emlékeket kár keresni. (Ami volt is, az már régen leégett…) Mivel a szultán megtiltotta a magas épületek építését, a főváros kinézetében is egy vidéki kisvárosra hasonlít.
Kampung Ayer
Különleges élményt jelent a Kampung Ayer nevű vízi-város cölöpökre épült házai között sétálni, ahol a hagyományos életmódot megőrizve a lakosság jelentős hányada él. Hihetetlen látni, hogy a kis faházak mindegyike vezetékes ivóvízzel el van látva és persze van itt iskola, üzletek, éttermek, rendőrség, benzinkút és tűzoltóság. Az első kirándulás alkalmával persze nem gondoltunk, hogy a tűzoltókat éles bevetésben is fogjuk látni, de a fából készült házakat rendkívüli módon kikezdi a trópusi klíma és a sok eső, emiatt egy idő után ezek az építmények nagyon gyúlékonnyá válnak. A helytörténeti kiállítást (ami ingyenes, mint minden más kiállítás) megnézve egyszer csak füstre lettünk figyelmesek… Mire kiértek a tűzoltóhajók, a lángok teljesen elborították az egyik házat. Az oltás az apály miatt nehezen ment, így (mint az a másnapi újságból megtudtuk) egy 8 gyerekes család háza és teljes vagyona égett porig 20 perc alatt. Az volt a szerencse, hogy a tűz nem terjedt tovább a környező házakra. Természetesen a belügyminiszter azonnal a helyszínre látogatott és a szultán utasítására már másnap elkezdődött a károsult család házának állami költségen történő újjáépítése és teljes kártalanítása.
A belváros és a Kampung Ayer között vízitaxi a legkézenfekvőbb közlekedési eszköz. Nappal fejenként 0,5 dollár, sötétedés után 1 dollár a viteldíj.
Mecsetek
A fővárosban a modern építészet több remekművét is megtaláljuk, a mesés olajbevételekből káprázatosan szép mecseteket emeltettek. A két leghíresebb mecset a jelenlegi szultán apja által építtetett rendkívül látványos nagy mecset (Masjid Ali Saifuddien), de szépségében a legkevésbé sem marad el tőla a jelenlegi szultán mecsete (Masjid Jame’asr Hassanil Bolkiah). A nagymecset ingyenesen látogatható, de a férfianak is be kell öltözniük, amihez adnak ruhát. A legnagyobb kihívást az jelenti, hogy két ima között el kell találni azt az időszakot, amikor a hívők zavarása nélkül be lehet menni.
A Királyi Regálék múzeuma
Itt őrzik azokat a kincseket, amelyeket a szultán kapott az évek során külföldi politikusoktól, diplomatáktól, ugyanakkor a koronázási és esküvői ajándékok is itt kaptak méltó helyet.
A Szultáni Palota,
Pazar épület-komplexumról van szó, amely egy gyönyörű trópusi parkban terül el a dzsungel közepén. Évente pár alkalommal, különféle ünnepkehez köthetően egy-két napra megnyitják az alattvalók előtt. Ilyenkor a felnőtt alattvalók pénzt, a gyerekek pedig kisebb ajándékokat, játékokat kapnak a szultántól. Bármennyire is kíváncsiak vagyunk, ide a részünkre nem osztanak meghívót, így csak a folyón hajókázva, kívülről tudjuk megcsodálni a palotát. A belső kialakítás vélhetően pazar, de erről szintén csak a bulvár lapokból lehet többé-kevésbé szűrt információkhoz jutni.
Dzsungel-túra
További látványosságot jelent az esőerdő. Fejenként 25 brunei dollárért (1 dollár cca. 200 forint) el lehet menni egy másfélórás csónaktúrára a brunei folyón, melynek során megnézhetjük a mangrove mocsarakat, a nagyorrú majmokat (borneói specialitás), a folyóparton sütkérező krokodilokat és a mocsári madarakat. Mivel a majmok leginkább kora reggel jönnek le a fák tetejéről, ezért érdemes korán indulni. Akinek ez nem elég és még több majomra vágyik, az elmehet egy kettő napos, ott alvós kirándulásra is, amely során fejenként 150 brunei dollárért – ebben benne van a szállás, ellátás a dzsungelben – sétálgatni lehet az esőerdő lombkoronájába épített tanösvényen… Utóbbi esetben nagyobb az esélye, hogy találkozhatunk a nagyorrú majmokkal.
Éjszakai piac
Érdemes még az éjszakai piacra is kimenni (a szálloda busza ide is kivisz). Tipikus dél-kelet ázsiai piac, ahol rengeteg egzotikus gyümölcsöt (beleértve a duriánt is) olcsón ki lehet próbálni és persze nem maradhatnak ki a helyi ételkülönlegességek sem. Nagy bevásárlásokat egyébként nem érdemes tervezni. Mivel mindent importálnak, helyi termelés pedig a kőolaj-feldolgozáson kívül gyakorlatilag nincs.