1.) Általános tudnivalók
Örményország nem a legnépszerűbb úticél a magyar turisták körében. Ez leginkább annak köszönhető, hogy az egykori Szovjetunió tagköztársaságaként szisztematikusan el volt zárva a külföldi állampolgárok elől és csak kivételes esetben, szigorú engedélyeztetést követően juthatott ide el valaki. A Szovjetunió szétesése sem hozta el a várt fellendülést, mivel a legkevésbé sem segítette a turizmus felfutását az Azerbajdzsánnal kialakult és már évtizedek óta fennálló háborús helyzet. Az országba való eljutás nehézkessége, illetve a rendelkezésre álló információk szűkössége nem tette lehetővé a tömegturizmus kialakulását, pedig ez a hányattatott sorsú, jelen állapotában a Dunántúlnál is kisebb területű ország bővelkedik a kiemelkedő természeti és kulturális értékekben, látnivalókban. Az ország területét már az őskorban lakták, amit a hegyekben fekvő barlangok bőséges leletanyaga is bizonyít. A zsidó-keresztény hagyomány szerint a törökök által elhódított területeken fekvő Ararát-hegy lábánál ért földet Noé bárkája a vízözön levonulását követően és az örmények úgy tartják, hogy népük Noé legkisebb fiának, Jáfetnek a leszármazottaiból áll. Ez a cca. 4.500 éves ország (vagy inkább nép) meglehetősen viharos múltra tekint vissza. Az ország történelmére leginkább az államiság teljes hiánya volt jellemző, hol a perzsák, hol az oszmánok fennhatósága alatt éltek. A nép túlélését viszont éppen a földrajzi és kulturális elszigeteltsége segítette. A Kaukázus vad vidéke nem kedvezett a hódítóknak, így az idegen fennhatóság sok esetben csupán formálisan jelentkezett. Az államszervezet hiányát pótolta, hogy az örmények a világon elsőként már 301-ben államvallásként felvették a kereszténységet, amit a szomszéd népeknél végbement iszlám térhódítás ellenére a mai napig sikeresen megőriztek. A kereszténységgel együtt megjelent az írásbeliség, aminek egyenes következménye a semmi másra nem hasonlító örmény abc. Szinte minden csak örmény betűkkel van kiírva, ezért eléggé nehézkes a külföldieknek a tájékozódás. Még egy kávéautomata esetében is csak találgatni lehet, hogy vajon mi jön majd ki a gépből… Soha nem gondoltam volna, hogy örülni fogok majd annak, hogy ha oroszul látok valamit kiírva. A fiatalabb generáció már beszél valamilyen szinten angolul, de az örmény mellett a második hivatalos nyelv az orosz, így azzal sokkal jobban lehet boldogulni. Szóval nem könnyű feladat felfedezni ezt a gyönyörű országot, de mégis érdemes nekivágni, mert elképesztően vadregényes helyeken lehet túrázni, egymást érik az ezeréves templomok, kulturális emlékek. Akik pedig szeretik a kaukázusi régió konyháját, azok a gasztronómiában sem fognak csalódni.
2.) Mikor utazzunk?
A mérsékelt övezeti kontinentális éghajlat miatt Örményország időjárása többé-kevésbé hasonlít a hazaira, bár néhány fokkal melegebb és kicsit szárazabb idő a jellemző. Ez következik abból, hogy az ország délebbre helyezkedik el, mint Magyarország, azonban területének 90%-a 1000 méternél magasabban fekszik, ami a mediterrán vidékeken megszokotthoz képest alacsonyabb hőmérsékletet eredményez. A magasabb hegyek között azonban gyakrabban felhős az idő és érdemes számolni az eső lehetőségével is. Mindenesetre a hazai időjárást alapul véve könnyen kiválaszthatjátok a számotokra kedvező időszakot az utazásra.
3.) Beutazási feltételek
Magyar állampolgárok turizmus céljából vízum mentesen, az utazás utolsó napjáig érvényes útlevéllel utazhatnak be az országba. Annak ellenére, hogy Örményország és hazánk között 2023-tól újra van diplomáciai kapcsolat, a két ország között fennállt bő tíz éves „mosolyszünet” miatt, a magyar állampolgárok képviseletét egyelőre a Tbilisziben (Grúzia) lévő konzulátus látja el. Az útlevélben található azeri vízum vagy beléptető pecsét nem zárja ki ugyan a beutazást, azonban fennakadást okozhat a beléptetéskor és fel kell készülni arra, hogy alaposabban meg fogják vizsgálni az illetőt.
4.) Szállás
A turizmus fejletlensége miatt Európában megszokott színvonalú szállodákkal csak a fővárosban, illetve a nagyobb városokban találkozhatunk. Ezzel párhuzamosan egyre többen foglalkoznak privát szálláshely-szolgáltatással (Airbnb), ahol lényegesen alacsonyabb áron egész színvonalas szállásokat lehet találni. Persze a kínálat nagyon vegyes, ezért érdemes alaposan tájékozódni. Csak támpontként írom le, hogy 2023. szeptemberében négy főre napi cca. 29.000,- forintért béreltünk egy jó helyen lévő (belvárosi), remekül felszerelt, két hálószobás, nappalis, étkező-konyhás lakást, ami egyébként hat főnek is alkalmas lett volna. A látnivalók többsége egymáshoz közel, a belvárosban helyezkedik el, továbbá maga a belváros gyalogosan is könnyedén bejárható, ezért érdemes ott keresni szállást.
5.) Utazás
Az országba nem csak a távolság, hanem a szomszédos államok többségével fennálló nem túl szívélyes kapcsolat miatt is légi úton a legegyszerűbb eljutni. Közúton csak Grúzia és Irán felől lehet belépni. Az azeri határ a háborús helyzetre tekintettel egyáltalán nem járható át, de a XX. század elején elszenvedett örmény népírtás miatt a törökökkel sem jobb a kapcsolatuk, így az a határ is zárva van. Egy ideje ugyan terveznek egy közúti határátkelőt nyitni a törökök felé, azonban ennek realitását nem tudjuk megítélni. Az iráni határ ugyan elviekben átjárható, de a jelenlegi iráni helyzet miatt jelentős személyforgalomra abból az irányból sem lehet számítani. Egyedül Grúzia irányában lehet könnyen mozogni, így bárki – ha szeretne – pár óra alatt könnyedén eljuthat Tbiliszibe. Nem meglepő módon sok hasonlóság van a kettő kaukázusi kis ország között, és ha valaki hajlandó rászánni legalább kettő hetet, akkor Örményország és Grúzia együttesen is felfedezhető.
A Wizzair 2023. májusától már Budapestről is indít közvetlen légijáratot Jerevánba, azonban továbbra is alternatíva lehet a bécsi indulás. Úgy tűnik, hogy Bécsből jobb áron repülhetünk az örmény fővárosba, azonban kalkulálni kell az odajutás költségével és az esetleges parkolási díjjakkal. Mindenesetre kedvenc fapadosunknak köszönhetően viszonylag jó áron 3-3,5 óra repülést követően már a jereváni repülőtér betonján landolhatunk. Ha valakinek több ideje van, opcionális megoldás lehet a számára, ha Budapestről közvetlenül a grúziai Kutaisibe repül és onnan közúton küzdi el magát Örményországba.
Az országon belüli vasúthálózat kiterjedtnek nem nevezhető és ami van, az is folyamatosan pusztul, ezért marad a közúti közlekedés. Magunk részéről ugyan a tömegközlekedést preferáljuk, azonban a szocialista múlt öröksége a már-már időutazás élményét biztosító lepusztult járműpark, valamint a kiszámíthatatlan menetrend, a nem túl gyakran közlekedő, de annál zsúfoltabb járművek. Cserében nevetségesen olcsó a jegy, így akinek van ideje, az a közlekedésen sokat spórolhat. Ismét fel kell hívnunk a figyelmet az örmény ábécé sajátos karaktereire, ami a legkevésbé sem könnyíti meg egy menetrend értelmezését… Jereványban „természetesen” van szovjet rendszerű metróvonal is, amely kihasználtsága finoman szólva is alacsony, emiatt a szerelvények mindössze kettő kocsiból állnak.
Lehet ugyan kocsit bérelni és a közlekedési morál sem vészes, de az utak állapota miatt sokkal jobban járunk azzal, ha egy, a helyi viszonyokat jól ismerő sofőrrel megállapodunk a fuvarozásban. Ugyanis az autópályán is voltak olyan szakaszok, hogy a terepjáró majd szétesett alattunk… Az sem elhanyagolható szempont, hogy a bérautóktól eltérően a helyi járművek többsége gázüzemű, ami olcsóbb üzemeltetést tesz lehetővé a tulajdonos számára, így három-négy fő esetén az útiköltség nem lesz több, mintha bérelnénk egy autót, ráadásul a sofőr háztól házig viszi az utasokat, ami szintén jelentős könnyebbséget jelenthet. Ha valaki egyedül utazna, annak sem kell kétségbe esnie. A főváros központjában ugyanis privát utazásszervezők hirdetnek kirándulásokat a legfontosabb látnivalókhoz, ahová 8-10 személyes kisbuszokkal viszik a turistákat. Ezek az utak is cca. annyiba kerülnek (3.000 – 7.000 AMD/fő), mintha többen helyi sofőrrel utaznának, ugyanakkor alkalmazkodni kell a csoporthoz. Az országban található gépjárműpark 80%-ára nyugodtan ki lehetne tenni az „old timer” rendszámot… A fővárosban ugyan valamivel jobb a helyzet, de azért ott is jellemzően az egykori szovjet ipar elpusztíthatatlan – és időközben gázüzeműre átalakított – remekei pöfögnek. Mindenesetre e tekintetben időutazással felérő élményben volt részünk. Részben talán az elöregedett járműparknak is köszönhető, de a hazaival összevetve sem a forgalom nagysága, sem a közlekedési kultúra nem volt kezelhetetlen, így egy átlagos vezetési rutinnal rendelkező személynek a gépjármű bérlés sem jelenthet kihívást.
6.) Pénzváltás
A nemzeti fizetőeszköz a dram (rövidítése: AMD), amely az arab dirham nevéből ered. A 2023. szeptemberi árfolyamok mellett 1 dram 0,9 forintot ért. Az árak vonatkozásában viszonylag könnyen tájékozódhatunk, ha egy az egyben számolunk.
Az idegenforgalom fejletlensége miatt a helyiek nincsennek felkészülve arra, hogy valaki euróval vagy dollárral akarjon fizetni, így elkerülhetetlen a pénzváltás. Ha nincs transzferünk a repülőtérről, akkor érkezéskor muszáj lesz váltani egy kis dramot, de csak annyit érdemes, ami buszra vagy taxira elég. Ugyanakkor arra is fel kell készülni, hogy Jerevánban sem találunk minden sarkon bankot vagy pénzváltót. A helyiektől kapott információ alapján azonban gyorsan eljutottunk egy bevásárlóközpontba, ahol korrekt árfolyamon tudtunk pénzt váltani. A pénzváltók valamivel jobb árfolyamon váltanak, mint a bankok és kezelési költséget nem számítanak fel, ezért érdemesebb náluk váltani.
Egyéb volt szovjet utódállamoktól eltérően Örményországban az amerikai dollár mellett szívesen váltják az eurót is, ami vélhetően annak is köszönhető, hogy a fiatalok közül sokan dolgoznak az EU területén, így az euró nem ismeretlen a számukra.
7.) Étkezés
Nekünk úgy tűnt, hogy nincs egy klasszikus, jól körülírható örmény konyha, alapvetően mindenhol a Grúziából és Törökországból ismerős ételek köszöntek vissza. Továbbá a viszonylag nagy létszámú orosz közösség igényeit is igyekeznek kiszolgálni, ezért az orosz specialitások is markánsan jelen vannak a kínálatban. A palettát tovább színesíti egy két pizzéria, illetve távolkeleti étterem, de gasztro-forradalomról – legalábbis napjainkban – a legkevésbé sem beszélhetünk. Az éttermi, vendéglői árak valamivel alacsonyabbak, mint itthon, és igaz ez a szupermarketek kínálatára is. Nagyon sok cukrászda van, érdemes is beülni egy-egy szelet sütire (cca. 400-500 dram/szelet), a hazai üzletekben is kapható, ó-örmény recept alapján készülő „Marlenka”-t azonban honey-cake néven keressétek. Finomak és olcsók a helyi pékségekben kapható lepénykenyerek és péksütemények is (120-150 dram/db), amelyeket ott helyben a kemencében sütnek. A zöldségek a legtöbb helyen nem olyan szépek, mint itthon, de az ízük bőven kárpótolja a fogyasztókat. A helyben termesztett gyümölcsök rendkívül finomak. Szeptemberben a szőlő kilója 400 dram, míg a mézédes görögdinnye kilója 40 dram volt. Egyébként Örményországban a szőlő, a gránátalma és a sárgabarack jelentik a gyümölcstermesztés szentháromságát. Örményország – hasonlóan a szomszédos Grúziához – a világ legősibb bortermelő vidéke, azonban nem csak szőlőből, hanem gyakorlatilag mindenféle gyümölcsből készítenek bort (1.000-1.200 dram/üveg áron minőségi borokat lehet kóstolni). Ha van bor, akkor van borpárlat is, illetve, ha van gyümölcs, akkor van pálinka is. Értem én, hogy a pálinka hungarikum, de már az örmények is főzik pár ezer éve a maguk sárgabarack-párlatát… és legalább olyan büszkén is kóstoltatják a gyanútlan vendégekkel, mint nálunk. Mivel az éghajlat kifejezetten kedvező, sokfelé óriási sárgabarack ültetvényekkel találkozhatunk. Állítólag Európába is az örmény kereskedők révén került a növény. Sőt, a nemzeti lobogó alsó csíkja sem narancs, hanem sárgabarack színű… Hihetetlenül finom a mindenhol kapható aszalt sárgabarack, amit akár ajándékba is lehet hozni. Mérettől és minőségtől függően 3-4.000 dramba kerül egy kiló aszalvány. A gránátalma imádatot viszont nem tudtuk hova tenni. Mindenhol gránátalmás motívumokkal díszített szuveníreket próbálnak a túristáknak eladni, ugyanakkor szeptemberben maga a gyümölcs és a gránátalmalé megfizethetetlenül drága volt (3.000 dram/3 dl).
8.) Vásárlás
A nagyobb városokban találhatunk bevásárlóközpontokat, szupermarketeket, ahol gyakorlatilag mindent be lehet szerezni, ugyanakkor érdemes ellátogatni a piacokra is. Az antik tárgyak szerelmeseinek különösen jó hír, hogy a bolhapiacon (Vernissage) az egykori szovjet birodalom relikviáinak – érmék, bélyegek, kitüntetések, de még egyenruhák – széles választékát is megtalálhatják.
9.) Posta
Főleg a kiemelt látnivalóknál vehetünk képeslapot, azonban sem bélyeget nem árulnak hozzá, sem a postai feladást nem tudják megoldani. Kizárólag a jereváni főtéren található főpostán lehetett bélyeget venni és feladni a lapokat. Ráadásul maga a főposta Sztálin-barokk enteriőrje is megér egy látogatást. A képeslapok egyébként 2-3 hét alatt megérkeztek a címzettekhez…
10.) TOP látnivalók
Egy oly olyan országban, ahol egymást érik az ezer évnél is régebbi templomok, kolostorok (van belőlük cca. 4.000 db), nehéz rangsorolni a látnivalókat. Az alábbi helyeket viszont mindenféleképpen érdemes felvenni az útitervbe:
a) JEREVÁN nevezetességei
Noha a főváros a világ egyik legrégebben folyamatosan lakott városa (ősi neve Erebuni volt), az ország legizgalmasabb látnivalói mégsem itt találhatók. Persze minden viszonylagos, azonban megítélésünk szerint max. két nap alatt minden fontosabb helyszínt meg lehet nézni.
Cascade-complex
Látványos, modern építmény. A legtöbb turisztikai prospektusról ennek az építménynek a képe köszön vissza. Egy óriási vízesés-rendszer, díszkertekkel, szökőkutakkal, művészeti központnak, kávézónak is helyet adó intézményekkel, amely mellett két oldalon hatalmas lépcsősor vezet felfelé a hegyoldalban az „Újjászületett Örményország”-nak emléket állító 50 méter magas obeliszkig. Még a szovjet időkben elkezdték építeni a komlexumot, azonban a Szovjetunió szétesésével a központi források elapadtak, illetve az Azerbajdzsánnal kirobbant háborúban megroppant költségvetésből sem tudták tovább finanszírozni a kivitelezést, így a komplexum azóta is befejezetlen torzóként várja sorsa jobbra fordulását. Mivel lentről nem látszik, a lépcsősoron felérve meglepő (és kiábrándító) a láthatóan régen elhagyott építési terület látványa. A legfelső szintre egy ideiglenesnek szánt lépcsősoron lehet feljutni, ami nem túl felemelő érzés, viszont az obeliszk előtti térről remek kilátás nyílik a városra és az Ararát hófödte csúcsára.
Győzelem park és Örményország anyácska (Mayr Hayrenik) szobra
Miután felküzdöttük magunkat a Cascade-complex tetejére, az út túloldalán elterülő Győzelem parkban folytathatjuk az utat, amely leginkább egy vidámparkra hasonlít… A parkon átérve hirtelen előttünk magasodik a második világháborús győzelemnek emléket állító 22 méter magas bronz szobor, melynek bazaltból emelt talapzata további 29 méterrel emeli az emlékmű magasságát. A hadtörténeti múzeumot is magába foglaló talapzaton eredetileg Sztálin szobra állt, amelyet 1962-ben lebontottak és azt követően került helyére a mostani nőalak. A múzeum kiállítóterét eredetileg a második világháború eseményeinek szentelték, de egy jó ideje a múzeum nagyobb része az azeriekkel a Hegyi-Karabah-ért folytatott háború történéseit és relikviáit mutatja be. A kiállításnak szomorú magyar vonatkozása is van, külön fejezetben emlékeznek meg az azeri csoporttársa által Budapesten álmában meggyilkolt fiatal örmény katonatisztről.
Kathogike templom
Ez a csöpp kis kápolna nemcsak Jereván egyik legrégebbi építménye, de az évszázadokon keresztül ívelő kalandos sorsa is figyelemre méltóvá teszi. A XIII. században épült, majd egy XVII. századi földrengés súlyos károkat okozott az templomban. Ekkor egy nagyobb bazilikát építettek köré, amely teljes egészében magába olvasztotta a kápolnát. 1936-ban a szovjet kormányzat az ateista törekvések jegyében elrendelte a bazilika lerombolását. A bontás során azonban napvilágra került az időközben elfeledett XIII. századi kis kápolna, amelyet a régészek tiltakozására, valamint a templom-rombolás nyomán feltörő népharagra tekintettel nem csak, hogy megőriztek, de fel is újítottak. A szovjet birodalom összeomlását követően a templom tőszomszédságában egy új bazilikát emeltek, ami minden tekintetben erős kontrasztja ennek a kedves kis építménynek.
Kék mecset
Az ország egyetlen muszlim imaháza a XVIII. században épült, kék színű csempékkel dekorált mecset. A szovjet éra alatt egy ideig csillagvizsgáló működött benne, azonban jelenleg a cca. 5.000 fős (főleg iráni nemzetiségű) muszlim közösség szellemi központja. Noha Iránban ennél sokkal szebb mecsetek találhatók, mégis (szó szerint) érdekes színfoltja a városnak, ahol szívesen látják az érdeklődőket vallási elkötelezettségtől függetlenül.
Világosító Szent Gergely katedrális
Jereván szívében található ez a hagyományos örmény és a modern építészeti elemeket ötvöző katedrális-komplexum, amelyet a kereszténység felvételének 1700. évfordulójának tiszteletére, 2001-ben szenteltek fel. Örményország legnagyobb keresztény imahelyéről van szó, amely három templomból áll, azonban a hely spirituális jelentőségét mégsem az épület méretei határozzák meg, hanem a nagy katedrális alatti kápolnában található Szent Gergely ereklyék.
b) JEREVÁN környéke
Az örmények spirituális központja a fővárostól 18 kilométerre nyugatra, a tulajdonképpen Jereván elővárosának számító Vagharshapat városában található, amelyet az Örmény Apostoli Ortodox Egyháznak központjának számító székesegyház után Etchmiadzin-nek is neveznek.
Etchmiadzin katedrális
Az etchmiadzin-i anyaszékesegyházat az örmény Vatikán-nak is híják. Az Örmény Apostoli Ortodox Egyház központja a Vatikánhoz hasonlóan több templomot és egyéb funkciójú épületet, emlékműveket foglal magába, illetve itt vannak eltemetve az egyházi vezetők is. A IV. évszázadban épített fő katedrálist tartják nem csak az örmény, hanem egyben a keresztény világ legrégebbi ilyen jellegű építményének és 2000 óta a Saint Hripsime templommal, valamint a Zvarnots katedrálissal együtt világörökségi védelem alatt áll. Itt létünkkor a katedrális felújítás alatt állt, így belülről nem tudtuk megtekinteni.
Szent Hripsime templom
Hripsime egy római patrícius lánya volt, aki keresztény hitre tért, ezért menekülnie kellett és szülőföldjétől távol egy örmény keresztény közösség fogadta be. Sorstárnőivel együtt megkínozták és kivégezték, így ő lett az örmény keresztények első mártírja. Miután Világosító Szent Gergely hatására az örmény uralkodó is keresztény hitre tért, egy mauzóleumot létesített vértanúhalálának helyén, ahol eredetileg egy hellenisztikus templom állt (amelynek alapjait egy XX. századi ásatás során találták meg). Miután a mauzóleumot idegen támadók lerombolták, a helyére a VII. század elején emeltek az időközben szentté avatott Hripsime tiszteletére egy templomot. Az épület (talán a hellenisztikus templom stabil alapjának köszönhetően) jól állta az évszázadok történelmi viharait, ennek ellenére a cca. 1400 éves épületet fennállása során több alkalommal is alaposan restaurálni kellett.
Zvartnots katedrális
Ezt a romjaiban is lenyűgöző épületet azon a helyen emelték, ahol a hagyomány szerint Világosító Szent Gergely megtérítette az örmény uralkodót. A hagyományostól eltérő építészeti megoldásokat tartalmazó, látványosan díszített, VII. században épült templom nem volt hosszú életű, egy erős földrengés döntötte romba a X. században. Újjáépítésére sosem került sor, a XX. században kezdett régészeti feltárások során is mindössze részbeni helyreállítás történt.
Khor Virap kolostor
Örményországgal vonatkozásában már-már ikonikusnak mondható képet alkot a domboldalba épített erődített kolostor közepén csúcsosodó templom, háttérben az Ararát hófödte csúcsaival. A török határtól cca. 800 méterre fekvő zarándokhely neve „mély vermet” jelent. Az egykori – akkor még pogány – örmény király itt vetette föld alatti tömlöcbe Világosító Szent Gergelyt jelentős számú mérges kígyó társaságában. Számítása nem jött be, a kígyók nem marták halálra foglyot és még éhen sem halt, mert egy asszony juttatott le hozzá rendszeresen élelmet. Szent Gergely ily módon még 13 évig raboskodott a veremben. A 37 szűz (köztük Szent Hripsime) kivégzését követően a király megőrült, azonban a húgának látomása támadt, amely miatt kihozatták a foglyot a tömlöcből. Miután a király megkeresztelkedett és elméje megtisztult, megbízta Szent Gergelyt az örmények megtérítésével. Szent Gergely halála után a hívek a veremnél rótták le tiszteletüket, ennek ellenére csak a VII. században emeltek egy kis kápolnát a verem fölé. A kolostorban két templom is található, az egyik Szűz Máriának, a másik Szent Györgynek szentelve. A 6 méter mélyen elhelyezkedő 4,4 méter átmérőjű verem a Szent György templom alatt található.
c) VIDÉKI látnivalók
A legizgalmasabb látnivalók vidéken találhatók. Az ország méreteiből következik, hogy ezek esetében sem kell óriási távolságokkal számolni, azonban az utak minősége miatt így is időigényes az utazás.
Noravank kolostor
Személyes kedvencem ez a XIII. századi épületegyüttes, amely a középkori örmény építészet gyöngyszeme. A kopár hegyek között fekvő, meglehetősen zord életkörülményeket biztosító, mindezek ellenére festői szépségű hely számomra inkább tűnt temetőnek, mint működő hitéleti központnak.
Areni 1 – barlang-komplexum
A barlangban talált leletek bizonyítéka alapján már az őskorban lakták a barlangokat. A feltárás során igyekeztek úgy kialakítani a helyet, hogy a lehető legjobb módon bemutassa az egykori lakók életét. Külön érdekesség, hogy itt találták meg a világ legrégebbi bőrcipőjét, illetve az itt élt emberek már abban az időben is foglalkoztak borkészítéssel. Erre az információra csatlakozva az ide látogatóknak nyilván „kötelező” program egy borászat meglátogatása Areni városában.
Garni – napisten temploma
Valójában a tudósok sincsenek egyező véleményen az épület valódi funkcióját illetően, ennek ellenére a legelfogadottabb vélemény szerint a napistennek szentelt zoroasztriánus templom volt hajdanán. Ha többet tudnának az építmény múltjáról, akkor talán akkor arra is választ kaphatnánk, hogy az egykori pogány templomokat kampányszerűen porig romboló „új keresztények” hogyan feledkeztek meg erről a helyről? Akármi is legyen a válasz, tény, hogy ez az egyetlen egykori pogány építmény Örményországban, amely valahogy mégis túlélte a templom-rombolások időszakát. A későbbiekben sem foglalkoztak az elhagyatott épülettel, így végül a XVII. században egy földrengés alkalmával magától összedőlt az egész. Csak jóval később, a XX. század második felében állították helyre a templomot az eredeti kövek felhasználásával.
Kövek szimfóniája
A Garni-szurdokban található ez a lélegzetelállító természeti képződmény. A több száz méter hosszan húzódó szurdok falait képező, helyenként 50 méternél is magasabb bazaltoszlopok tövében eltörpül az ember. Elképzelni is nehéz, hogy mekkora természeti erők törtek itt felszínre annak idején. Leginkább a Somoskői vár alapját képező kis vulkáni kúp bazaltorgonáira hasonlít a hely, csak százszoros méretben…
Geghard kolostor-komplexum
Garni közelében található kolostort még Világosító Szent Gergely (ki más ugyan?) alapította a IV. században. Az arabok az eredeti épületet a IX. században kifoszották és porig rombolták. A jelenlegi komplexum a X-XIII. század között épült és a hely különlegessége, hogy a templomokat és az egyéb funkciójú épületeket részben a sziklába vájták. Ha a programba belefér, érdemes több időt szánni rá és bebarangolni az egész kolostort. A templomoknak kitűnő az akusztikája és a szerencsésebbek még kisebb kórus előadását is meghallgathatják. A kolostor neve egyébként „lándzsát” jelent, ugyanis itt őrizték Longinus lándzsáját, amellyel megölték Jézust a kereszten. Az ereklyét azóta már átszállították Vagharshapatba.
Szeván-tó
Ha nekünk a Balaton, akkor az örményeknek a Szeván-tó a riviéra. A szojet időkben a Balatonnál cca. 30%-kal nagyobb a területű tó körül hatalmas idegenforgalmi fejlesztések indultak, azonban ezek egy része a szovjet birodalom széthullása miatt soha nem készült el és elhagyatott szellem-épületekként, vagy befejezetlen torzóként várják sorsuk jobbra fordulását.
Sevanank kolostor
A két templomból álló kolostor a Szeván-tó észak-nyugati partján található egy sziklás félszigeten. Az eredetileg erődített falakkal ellátott kolostor a IX. században épült és szinte azonnal ki is próbálhatták az erődítéseket a támadó arabokkal szemben. Későbbiekben a védmű falait elbontották és 1930-ban az utolsó szerzetes is elhagyta a kolostort. Az hely neve „fekete kolostort” jelent, utalva arra, hogy magát az építményeket fekete vulkáni tufából építették.
Dilijan (Dilizsan)
A 2002-ben létrehozott nemzeti park, az „örmény svájc” központja. Magában a városban kellemes klíma és gyógyfürdők fogadják a látogatókat, a nemzeti park területén pedig remek kalandparkok is találhatók, illetve aki még nem kapott kolostor-mérgezést, az néhány, a hegyekben megbúvó kolostor-romot is felkereshet.
Haghartsin kolostorkomplexum
Diljan városától nem messze, magas hegyek ölelésében található ez a lenyűgöző épületegyüttes. A X.-XIII. század között több templom is épült ezen a helyen (Szent Astvatsatsin templom, Szent Gergely templom, Szent Stephanos templom), a refektóriumban pedig a mai napig esküvőket, keresztelőket tartanak.
Tatev-kolostor
Az örményországi képeken gyakran feltűnik a Vorotan folyó szurdoka felett magasodó kis platón épült kolostor-komlexum. A világörökségi védelem alatt álló, erődített fallal körített épületegyüttes nem csak templomokat, hanem egyéb funkciójú épületeket is magában foglal, ugyanis a hely a középkori Örményország legfontosabb szellemi-politikai központja volt, falai között működött a messze földön híres tatevi egyetem, valamint itt volt a Szjunki Fejedelemség központja is. A kolostor gyakorlatilag önellátó volt, saját malommal, pékséggel, olajpréssel rendelkezett, sőt, a környékbeli hegyekből agyagcsöveken vezették ide a friss vizet. Szükség is volt erre, mert fénykorában a kolostornak – diákokkal együtt – ezer főt meghaladó lakója volt.
Ezt a jól védhető helyet már a korai keresztények is felfedezték maguknak, a IV. században egy kis templomot emeltek itt, amely a későbbiekben fontos zarándokhellyé vált. Ezt követően folyamatosan újabb épületekkel (Péter-Pál katedrális, Szűz Mária templom) bővült a kolostor. Fekvésének köszönhetően azonban minden ellenséges sereg igyekezett meghódítani a területet. Az idegen támadások okozta károk miatt a Tatev több vallási megújulási időszakon és újjáépítésen is keresztülment, fénykorát azonban a XIII.-XIV. században élte, amikor egyetemet alapítottak a falai között.
A kolostort legegyszerűbben a Halidzor nevű településről induló, „Tatev Szárnyai” nevet viselő kabinos felvonóval lehet elérni. A felvonó különlegessége, hogy ez a világ leghosszabb, megállók nélküli függővasútja és ezzel 2010-ben bekerült a Guiness rekordok könyvébe. A felvonó végállomásánál árusok sora, és néhány kisebb vendéglő várja a látogatókat. Innen gyalog vagy taxival (1000 dram) lehet felmenni arra a magaslatra, ahonnan el lehet készíteni az ikonikus fotókat a kolostorról.
Zorats Karer (Carahunge)
A Tetev-kolostor felé vezető út mellett, egy 1.770 méter magas fennsíkon található ez az őskori megalitikus építmény. Az örmény Stone-hengenek is nevezik, nem váletlenül. Megjelenését tekintve leginkább az angliai Avebury circle-höz hasonlít, egy hatalmas központi körből, a kört keresztező húrból és további ágakból, valamint temetkezési ciszternákból áll. Abban is hasonlít a több ezer kilométerre fekvő angliai „kistestvérére”, hogy erről a kultikus helyről sem tudják a tudósok megmondani az eredeti funkcióját. Több, helyenként egymásnak ellentmondó elmélet is született erről annak idején, de kétséget kizáróan egyiket sem sikerült bizonyítani. Összesen 223 követ azonosítottak, amelyből mindössze 37 kő áll. A kövek egy részén fúrt lyukak találhatók, amelyek miatt erős szélben a kövek fütyülnek, és ez máris választ ad arra, hogy miért is hívják az építményt Carahunge-nak, azaz beszélő köveknek. A lyukak szerepéről is viták folynak, legtöbben csillagászati megfigyelő funkciót tulajdonítanak neki, de könnyen lehet, hogy csak a kövek mozgatásához akkoriban használt bőrszíjakat fűzték bele.