1.) Általános tudnivalók
Meggyőződésünk, hogy Európában kevés izgalmasabb úticélt lehet találni Máltánál. A világ tizedik legkisebb önálló államáról nyugodtan elmondhatjuk, hogy nem a méret a lényeg. Ez a mindössze 316 km2 területű szigetcsoport évezredeken keresztül – mind földrajzi, mind kulturális értelemben – hidat képezett Európa és Afrika, valamint a Földközi-tenger keleti és nyugati medencéje között, stratégiai fekvése miatt szinte az összes jelentős hatalom megpróbálta uralmát kiterjeszteni erre a kis földterületre. A három nagy sziget (Málta, Gozo, Comino) már több mint 6000 éve lakott, erről tanúskodnak a több helyen fellelhető megalitikus építmények maradványai. Azonban az „ős-máltaiak” eredetéről, szokásaikról, kultúrájukról szinte semmit sem tudunk, csak találgatások folynak és az sem ismert, hogy mi lett a sorsuk. Még csak szájhagyomány útján sem őrződött meg semmi az őslakosokról és szokásaikról, így alappal valószínűsítik, hogy járvány vagy más természeti katasztrófa következtében az ősi civilizációval együtt kihaltak. Ugyanakkor az is reális forgatókönyv lehetett, hogy a maradék lakosság egyszerűen beolvadt a szigeteket meghódító nagyobb létszámú, erősebb népcsoportba, feladva egyidejűleg az ősi kultúrájukat, azonban erre nem utalnak jelek. Ezt a bizonytalanságot kihasználva építette fel a kezdetekre vonatkozó elméletét a földönkívüliekben hívők népes csoportja, akik idegen civilizációk hagyatékának gondolják az ősi maradványokat.
Az utóbbi háromezer év történelme ugyan már lényegesen jobban dokumentált, de amekkora jövés-menés volt errefelé, történész legyen a talpán, aki minden elemet a helyére tud rakni ebben a kirakósban. Málta történelmében a legjelentősebb fordulatot a föníciaik i.e. 700 körüli megtelepedése hozta. A legnagyobb sziget ekkor kapta a Malet nevet. A közeli Karthagó uralmának köszönhetően föníciai kultúra olyan erős volt a szigeten, hogy az időközben ideérkező görögök is beolvadtak a többségi társadalomba. A föníciai behatás azonban nem csak kulturális volt, a mai máltaiak – genetikailag bizonyíthatóan – az egykori föníciaiaktól származnak. A régészeti leletek tanúsága szerint a sémi eredetű népcsoport javarészt Ábrahám vallását követte, azonban Pál Apostol 60-ban történt máltai hajótörését követően sok máltait megtérített, így a kereszténység már azóta jelen van a szigeteken. Föníciai testvériség ide vagy oda, a második pun háborúban a máltaiak a föníciaiak által uralt Kartágóval szemben a rómaiak mellé álltak, akik emiatt a későbbiekben szövetségesként bántak velük. Hiába lett azonban római provincia Máltából, a föníciai kultúra tovább virágzott a szigeten. A következő nagy behatást a cca. kétszáz évig tartó arab hódítás jelentette, amelynek következtében nagyobb létszámú számú muszlim vallású arab lakosság került a szigetre. A leginkább elfogadott elmélet szerint a mai máltai nyelv az egykori szicíliai arab dialektusba beolvadó föníciai nyelvből alakult ki, amely az idők folyamán rengeteg olasz jövevényszóval is gazdagodott. Így Málta az Európai Unió egyetlen tagállama, ahol egy sémi (héberrel és arabbal rokon) nyelvet beszélnek. Az észak-afrikai arabok váltig állítják, hogy tökéletesen értik a máltai „arabot”, azonban ezt a máltaiak valamiért nem szívesen erősítik meg.
Az oszmán hódítás miatt Rodoszról távozni kényszerülő Jeruzsálemi Szent János Lovagrend 1530-ban történő – akkor ideiglenesnek tartott – letelepülése alapjaiban megváltoztatta Málta arculatát. Uralmuk alatt épült ki az egész országot behálózó erődítés-rendszer és vált rövid időn belül a kereszténység uralkodó vallássá. Napóleon seregei vetettek véget a lovagrend regnálásának, azonban a fosztogató és erőszakoskodó francia csürhéből nagyon gyorsan elege lett a jámbor máltaiaknak. A harci kedv és a lelkesedés azonban kevés lett volna a franciák ellen, ezért némi támogatást kértek a brit birodalomtól, így lett aztán Málta az 1800-as évek elejétől az 1964-ben elnyert függetlenségéig brit gyarmat. Ennek köszönhetően gyakorlatilag mindenki beszél angolul és a máltai mellett az angol az ország hivatalos nyelve. A sok olasz jövevényszónak köszönhetően viszont sokan és szívesen beszélnek olaszul is (cca. a lakosság 70%-a), ezért korábban felmerült annak lehetősége, hogy a hivatalos nyelvek közé az olaszt is felvegyék. Ez a kérdés azonban mára okafogyottá vált, mivel Málta – bár a brit nemzetközösség tagja maradt – hazánkkal egyidejűleg 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz.
Persze szép számmal vannak olyanok is, akiket nem igazán nyűgöznek le a történelmi emlékek, azonban nekik sem kell aggódniuk, mert hasonlóan változatos programok (pl. búvárkodás, strandolás, túrázások), várják a Máltára utazókat.
2.) Mikor utazzunk?
Gyakorlatilag az év bármely szakaszában érdemes Máltára utazni, azonban annak ismeretében, hogy milyen programot tervezünk, érdemes figyelemmel lenni a várható időjárásra. Elsősorban a tengerparti fürdőzős programot tervezők számára bír kiemelt jelentőséggel az időjárás alakulása. Júniustól októberig tart a strandszezon, akkor van a legmelegebb és a tengervíz is kellemes hőmérsékletű, a csapadék esélye minimális. Ettől függetlenül már májusban és még decemberben is találkozhatunk vállalkozó szellemű strandolókkal a parton. Viszonylag kevés csapadék esik Máltán, azonban a novembertől februárig terjedő hónapok a legcsapadékosabbak (cca. 100 mm/hó), ebben az időszakban akár napon belül is nagyot változhat az időjárás. Januárban van a leghidegebb, olyankor akár +15 fokig is lemehet a hőmérséklet, ami nem igazán strandidő, de kirándulásokhoz tökéletes lehet, pláne, ha valaki nem kedveli a nyári 30-35 fok körüli hőmérsékletet. A brit hadiipartól való függőség csökkentése érdekében Málta erőteljesen fejleszti a turizmust, ezért a főszezonon kívül meglepően olcsó árakkal igyekeznek a vendégeket magukhoz csábítani. Ha nem kifejezetten strandolási céllal megy valaki, akkor érdemes elő- vagy utószezonban utazni. Az elmúlt években többször is voltunk már adventi időszakban Máltán, amikor kettőnknek 3 éjszaka, remek reggelivel egy jó helyen lévő 4*-os szállodában, valamint a repülőjegyek költsége mindössze 200 euróba került. Minden alkalommal kaptunk ugyan egy félórás esőt, de azonkívül kellemes, napsütéses, 19-22 fok közötti időben barangoltunk a szigeteken.
3.) Utazás
Szigetország lévén, csak a hajó és a repülőgép jöhet szóba. A vízi úton érkezők többsége a földközi-tengeri hajóutakat szervező társaságok szállodahajóival köt ki Máltán, ahol a túravezetők az előre lefoglalt program szerint végig rohannak velük a főbb látnivalókon. Noha az ország méretei miatt kicsik a távolságok, de egy félnapos kirándulás alatt éppen csak a felszínt lehet megvakargatni. Ráadásul az „egy napos” kirándulásokért többet elkérnek, mint amennyiért mi napokat töltünk az országban.
Szicília viszonylagos közelsége (cca. 80 km) miatt nem lehetetlen hajóval utazni Máltára. Olyannyira nem, hogy Máltáról is szerveznek egy napos Etna-túrával kombinált szicíliai kirándulásokat.
A turisták többsége viszont – köszönhetően a diszkont légitársaságok jegyárainak – légi úton érkezik. Magyarországon Budapestről és Debrecenből, de újabban már Pécsről is (bár ki tudja, hogy meddig) indulnak közvetlen járatok Máltára. Széljárástól és géptípustól függően a menetidő cca. 2 – 2,5 óra.
A helyi közlekedés:
Amennyiben nem szervezett útra érkezünk és nem vár bennünket az utazási iroda busza, akkor valahogy közlekednünk kell a szigeteken, ha máshová nem, de a szállodáig el kell jutnunk. Természetesen lehet motort és robogót bérelni, de az ország méretei ezt nem igazán teszik indokolttá, továbbá a szűk utak és a balos közlekedés, illetve a parkolási nehézségek miatt sem feltétlenül érdemes ezt megoldást választani.
A Máltai tömegközlekedés autóbuszokra épül, de sajna mára már kikoptak a jó öreg – ha jól emlékszem Ford márkájú – retro buszok. A buszközlekedés olcsó és jó, gyakorlatilag mindenhová el lehet velük jutni. Legnagyobb negatívuma az, hogy olcsósága miatt valóban tömegek utaznak a buszokon és ha a busz elérte a maximum kapacitását, akkor a sofőr egyszerűen nem vesz fel több utast, illetve leszálló utas híján meg sem áll a megállóban, hiába is integetünk a sofőrnek. Ugyanis itt integetni kell, mert a „request stop” rendszer működik. Ha van leszálló, akkor csak annyi új utast enged fel a sofőr, amennyi leszállt. Ezért átszállás esetén inkább érdemes a végállomásig utazni, mert az átszálló pontokon nem biztos, hogy felférünk a járműre. A másik negatívum, hogy rengeteg indiai, pakisztáni, bangladeshi vendégmunkás is buszon utazik, akik kissé más szocializációs háttérrel rendelkeznek, mint amit mi Európában megszoktunk, ezért arra ne nagyon alapozzon senki, hogy egy idős embernek, vagy egy nőnek átadják a helyet… (Bár lassan nálunk sem jobb a helyzet…) Ha időre megyünk valahová (pl. repülőtér), akkor buszjáratok pontatlansága miatt nem az utolsó pillanatban érdemes indulni. Főleg Valetta környékén gyakoriak a dugók, pláne, ha valami rendezvény van (márpedig gyakran van ilyen), a szűk utak miatt pedig buszsávot lehetetlen volt kiépíteni, így surranópálya nincs. A leírtak elsőre szörnyűnek hangozhatnak, de a gyakorlatban – főleg a hazai tömegközlekedésen edződve – könnyen lehet alkalmazkodni a helyi közlekedési szokásokhoz.
Ha nagyon spórolni akar valaki és nem akar sokfelé barangolni, akkor akár vonaljeggyel is utazhat. A vonaljegyet a buszsofőrnél lehet megvenni készpénzért vagy érintésmentes fizetési móddal. A vonaljegy ára 2024-ben 2,5 euró, az éjszakai járatokon 3,0 euró. Az éjszakai járatokat egyébként kézenfekvő módon „N”-nel jelölik. A vonaljegyek 2 óra időtartamig érvényesek, korlátlan átszállással, a lényeg, hogy az utolsó utazást 2 órán belül kezdjük meg. Megjegyzem, hogy 2 órába, átszállással, Málta két legtávolabbi pontja közötti távolság is bőven belefér. Sőt, voltak olyan helyek, ahova elmentünk (átszállással), megnéztük, amit szerettünk volna, majd 2 órán belül vissza is indultunk a fővárosba.
Ha sokat tervezzük menni, akkor kényelmesebb és olcsóbb megoldást jelent, ha a Máltán és Gozón is korlátlanul használható ún. „Explore Flex” kártyát veszünk. 2024-ben a 24 órás kártya 6 euróba, a hosszú hétvégére tökéletes 4 napos csomag 21 euróba került. Ebben nincs benne a Málta és Gozó között járó komp használata. A komp viteldíja egyébként egy irányba 7,50 euró. Ha valaki hosszabb időt tervez itt tölteni, az igényeihez jobban igazodó kártyákat is talál. További információkért kattintsatok a www.publictransport.com.mt weboldalra. A kártyákat a reptér érkezési oldalán megvehetitek, illetve az applikációt is letölthetitek.
A reptérről a 71, 72 és 73-as buszok mennek Valettába. A buszmegállót úgy találjátok meg a legkönnyebben, ha a reptéri terminál előtti úton balra mentek a Skyparks Business Center irányába. Az mögött lesz egy Meki, ott kell a felüljáró alatt átmenni az út túloldalára (balos közlekedés miatt az a Valettába vezető irány) és ott lesz a Cintra nevű buszmegálló. A buszról az ikonikus Triton szökőkútnál kell leszállni, majd a szökőkút mellett jobbra találjátok a busz terminált. Ez Málta legnagyobb közlekedési csomópontja, innen gyakorlatilag a fő-sziget bármely pontjára ellehet jutni. Arra azért érdemes figyelni, hogy helyszűke miatt a terminál két részből áll, a távolabbi helyekre – pl. Mdinába – a sarokbástya mögötti részről indulnak a buszok.
3.) Étkezés
A máltaiak szeretnek jól és sokat enni. A helyi gasztronómiára elsősorban az olasz konyha hatott, de a fűszerezésben némi arab ízvilágot is felfedezhetünk. Pastizzi, arancini, pizza-szelet szinte minden sarkon fillérekért kapható. Kisebb költségvetésű turisták fejenként 2-3 euróból is jól lakhatnak, ha ezt a streetfood-os megoldást választják. Málta „nemzeti étele” a nyúl. Valamennyi tradicionális étteremben kapható a fűszeres-gyógynövényes szafttal készült máltai nyúlpörkölt, ami rendkívül egyedi ízemléket hagy az emberben. Őszintén szólva, volt akinek bejött, volt akinek nem. Nálunk is 1:1 az állás ebben a kérdésben. Itt kell megjegyezni, hogy a máltaiak imádják a fűszereket és a gyógynövényeket, így ezek az ízek más ételekben is visszaköszönnek. Az éttermekben persze akkor sem jönnek zavarba, ha megsütve kérjük a tapsifülest. Hasonlóképpen népszerűek a halételek és az egyéb tengeri herkentyűk. Rengeteg helyen – pl. Marsaxlokk kikötőjében – a friss napi fogásból ehetünk viszonylag elérhető áron. Helyi specialitás a paradicsomos alapú, tengeri herkentyűkkel feldobott, sűrű halleves, az aljotta. Ha valakinek pedig mindez nem lenne elég, az ide települt külföldieknek, vendégmunkásoknak köszönhetően kitűnő perui, argentín, indiai, török, arab, francia, spanyol, japán, kínai, thai, görög, brit éttermek várják az éhes turistákat. Sőt, több magyar vendéglő is üzemel több-kevesebb sikerrel. Az árak nagyjából a hazaiakkal egyeznek, fejenként 10-15 euróból már étteremben is jól lehet lakni, persze a határ ezúttal is a csillagos ég… Borravalót nem igazán várnak el, ha a számla végösszegét a következő euróig felfelé kerekíti az ember, akkor azt nagyon megköszönik.
Málta nemzeti itala a fügekaktusz likőr. Nem rossz, de nekünk a sima fügés változat sokkal jobban ízlett. Kézipoggyásszal utazókra gondolva a szuvenírshopok többségében kapható 1 decis kiszerelésben, azonban nem feltétlenül érdemes ezt aranyárban megvenni, mert a reptéri duty free üzletben a szupemarketek árainál 1-2 euróval többért kínálják a rendes nagy üveges italokat.
4.) TOP látnivalók
Valetta
Mivel a főváros környéki települések gyakorlatilag egymásba nőttek, felületes szemlélőnek fel sem tűnik, hogy maga Valletta rendkívül pici, a cca. 6.500 lakosával a világ egyik legkisebb fővárosa. Málta 1566-ban alapított fővárosa a nagy szintkülönbségek ellenére gyalogosan is könnyen bejárható (kényelmes cipő ajánlott), amely számos kiemelkedő látnivalót és érdekességet kínál a látogatóknak. Itt található többek között a Szent János társkatedrális, a Lovagok (Nagymester) palotája, a Nagy Múzeum, Hadtörténeti múzeum és a Manoel színház. A Felső Barrakka Kertekből (Upper Barrakka Gardens) pedig remek kilátás nyílik a Nagy Kikötőre, a Három Városra, illetve naplementekor – brit gyarmati hagyományként – a Saluting Battery naponta díszlövéseket ad le az itt sorakozó ágyúkból, ami meglehetősen népszerű attrakció a turisták körében.
Valletta tökéletes helyszín a mediterrán életérzés és a brit elegancia együttes élvezetére. A város sétálásra ösztönöz, ahogy szűk utcáin barangolva felfedezhetjük gazdag történelmét, kopottas házait és színes fa erkélyeit. A főváros varázsa a történelem és a modern élet keverékében rejlik, ahol minden sarkon újabb felfedezések várnak. A színes fa erkélyek, a házak és az utcák védőszentjeinek képei, szobrai, az elmaradhatatlan kopogtatók (erre egy külön iparág épült Máltán), a macskaköves szűk utcák, a mindig nyüzsgő sétáló utca, a bárok és éttermek teraszai varászlatos mediterrán hangulatot teremtenek, amely könnyen magába szippantja az embert.
Szent János-társkatedrális
A Szent János-társkatedrális (St. John’s Co-Cathedral) Valletta egyik legkiemelkedőbb látnivalója. A XVI. század második felében a Johannita Lovagrend számára épült templom az egyik legjelentősebb barokk építészeti műemlék Máltán. A katedrális külső megjelenése viszonylag egyszerű, mégis impozáns, azonban a belső tér gazdagon díszített. Aranyozott falaival, pazar mennyezeti freskóival, oldalsó kápolnáival, lovagsírokkal (több száz van belőlük) és neves művészektől származó festményeivel ejti ámulatba a látogatókat. Mindezek közül a Keresztelő Szent János lefejezését ábrázoló Caravaggio festmény a leghíresebb. A társkatedrális a mai napig aktív templom, ily módon számos vallási és kulturális esemény helyszíne.
Nagy Kikötő
A Valettában található Nagy Kikötő (Grand Harbour) az egyik legfontosabb természetes kikötő a Földközi-tengeren. Története az ókorba nyúlik vissza és számos fontos történelmi esemény színhelye volt. A Nagy Kikötő nemcsak stratégiai jelentőséggel bír, hanem festői szépségével is lenyűgözi a látogatókat. A főváros egyik legfontosabb helyszíne, amely körül számos történelmi épület és erődítmény található.
Az 1565-ös Nagy Ostrom során a kikötő jelentős szerepet játszott az Oszmán Birodalom támadása elleni védekezésben és a lovagok sikeres ellenállása biztosította a sziget és a kikötő megmaradását keresztény kézben. A kikötőt körülvevő erődítmények (pld. Fort St. Elmo, Fort Ricasoli) lenyűgöző példái a katonai építészetnek és fantasztikus kilátást nyújtanak a kikötőre.
A Nagy Kikötő déli partján található három történelmi város, Vittoriosa (Birgu), Senglea (L-Isla) és Cospicua (Bormla), amelyek mindegyike gazdag történelemmel és gyönyörű építészeti örökséggel rendelkezik. Azonban ezek a települések a turisták által kevésbé felkapott helyek, szegényebbek, szakadtabbak és kevésbé tiszták, mint a főváros és a főváros környéki települések, azonban igazi dél-olasz hangulat és Valetta lélegzetelállító látványa bőségesen kárpótolja az idelátogatókat. A fotózás szerelmeseinek különösen ajánlott egy kirándulás erre a részre.
A Nagy Kikötőből hajós kirándulásokat is szerveznek, amelyek lehetővé teszik, hogy közelről megcsodáljuk a történelmi helyszíneket és az építészeti csodákat, továbbá innen lehet áthajózni Szicíliába.
Lovagok Palotája
A kikötő környékén, Valettában található a Lovagok Palotája (Grandmaster’s Palace), amely ma a máltai elnök hivatalos rezidenciája és múzeum is egyben. Ez Málta egyik legfontosabb és leglátványosabb történelmi épülete, amelynek hatalmas és bonyolult folyosói között állítólag néha még maguk a lovagok is eltévedtek. A palotában több titkos szoba és rejtett átjáró található. Egy anekdota szerint egy alkalommal egy lovag véletlenül rábukkant egy rejtett borospincére, amelyben a rend kincseit rejtették el, és napokig mulatott, mielőtt rájöttek volna, hol van.
Hypogeum
Málta egyik legkiemelkedőbb és legérdekesebb látnivalója a Hal Saflieni Hypogeum, amely lenyűgöző bepillantást nyújt az ókori világba. Tulajdonképpen egy mészkősziklába vágott, 20 üregből álló, háromszintes építményről van szó, amelyet cca. 6000 évvel ezelőtt kezdtek építeni az őslakosok. A hely görög eredetű neve is szó szerint „föld alatti üreg”-et jelent. A hely valódi funkcióját igazából senki sem tudja, ezzel kapcsolatosan a mai napig sok tudományos és áltudományos elmélet kering a világban. Az itt talált cca. 7000 teljesen ép csontváz miatt leginkább temetkezési helynek gondolták, azonban sírmellékletek hiányában ezt az elméletet semmi sem erősíti meg. A hely misztikusságát csak fokozza a 2. szinten található, a falfestmények alapján vélhetően jóslásra használt ún. „Orákulum szoba”, amely egyedi akusztikával rendelkezik és az egyik üregben elsuttogott szavakat az egész teremben hallani lehet. A régészek ennek a teremnek a fő helyén találták meg az „alvó Hölgy” szobrát, amely az irányadó elméletek szerint egy korabeli papnőt vagy az Anyaistennőt ábrázolta. A szakértők és kutatók többsége egyetért abban, hogy a föld alatti építményben a korabeli papnők temetési szertartásokat végeztek, illetve transz állapotban közvetítettek az élők és holtak között, egyesítve ezzel a két világot.
A hely évezredeken keresztül háborítatlanul őrizte titkát, mígnem 1902-ben csatornaépítés közben a munkát végző szaki alatt beomlott ez egyik kamra teteje. Miután a halálra rémült munkást épségben kimenekítették az üregből, régészek vették birtokba a helyszínt. Az 1980 óta Világörökség részét képező helyet – az itt található falfestmények védelme érdekében – kizárólag előre meghirdetett időpontokban, korlátozott létszámban lehet megtekinteni.
Belépőjegyet a https://heritagemalta.mt/ oldalon lehet foglalni. 2024-ben a felnőttek 35 EUR, a 60 év felettiek és a diákok 20 EUR, a gyerekek (6-11 év között) 15 EUR ellenében léphetnek be, míg a 6 év alatti gyermekek nem látogathatják a helyszínt.
A nyitvatartási idő alatt naponta maximum 80 főt engednek be. A vezetett túrák óránként indulnak 10 fős csoportokban. A foglalt időpont előtt legkésőbb 15 perccel meg kell érkezni, ha valaki lekési a foglalt időpontját, akkor átfoglalási lehetőség hiányában a jegy árát is bukja.
Kizárólag kényelmes zárt cipőben lehet belépni, papucs, szandál, tűsarkú cipő nem megengedett.
Fényképezni még vaku nélkül sem lehet az építményben, a fényképezőgépeket, de még a mobil telefonokat is kötelezően el kell helyezni az ingyenes csomagmegőrzőben.
Megalitikus építmények (templomok)
Ezek a hatalmas kőtömbökből álló őskori építmények keletkezéséről és valós funkciójáról nem sokat tudunk. Vélhetően nem azért építették ezeket az ős-máltaiak, hogy pár ezer év múlva jók lesznek majd turista-látványosságnak. A hasonló alaprajzuk, tájolásuk miatt gondolják a legtöbben templomnak, bár lehettek királyi paloták, ősi csillagvizsgálók akár. Mindenesetre a máltai megalitikus építmények nemcsak az ősi építészet csodái, hanem egyben az emberi kreativitás és találékonyság örök emlékei is. A kövek mérete és a korabeli technológia általunk gondolt/ismert fejletlensége miatt nehéz elképzelni azt, hogy ember alkotta építményekről van szó, ezért sokak számára a tudományos elméletek mellett legalább olyan népszerűek a földönkívüliek, illetve az óriások közreműködését feltételező koncepciók. Mivel az egykori társadalomról sincsenek információk, ráadásul a régészek nem találtak a kultikus helyekhez kapcsolódó település-nyomokat, az egyik legérdekesebb elmélet szerint Málta egy „szentély-sziget” lehetett. A titok megfejtését azonban nem könnyíti meg, hogy a későbbiekben a szigetre érkező népcsoportok előszeretettel használták temetkezési helynek az itt talált, eredeti funkciójukat vesztett építményeket. Sőt, a későbbi korokban – még az 1900-as évek első felében is – egészen egyszerűen lerombolták a fejlesztések útjában álló maradványokat.
Az évezredek alatt végbement pusztítás ellenére megalitikus maradványokat több helyen is találhatunk az országban: Hagar Kim, Mnajdra, Tarxian, Kordin III., Mgarr, Ggantija. Ha valakit kevésbé érdekelnek az őskori emlékek, vagy kevés ideje van, akkor a Hagar Kim-et és Mnajdra-t, valamint Tarxian-t érdemes megnéznie.
Az összes között Hagar Kim és a mellette található Mnajdra a legnagyobb és legjobban feltárt komplexum. A látvány lenyűgöző, és az egész hely tele van rejtélyekkel. Például, hogyan hozták ide és állították fel a 20 tonnás köveket, milyen célt szolgált a falban található hatalmas lyuk? Ráadásul Mnajdra-ban három különálló építmény található egymás mellett, és az itt található kőtömbök elhelyezése olyan pontos, hogy ma is sokan csak csodálkozva állnak előtte. Máltai léptékkel mérve viszonylag nagy területen helyezkednek el ezek az építmények, azonban ennek ellenére 1-1,5 óránál több időt nem igényel a bejárásuk. (Persze, ha valakit nagyon-de-nagyon érdekelnek ezek az építmények és a hozzájuk kapcsolódó elméletek, vagy megszállott hobby fotós, akkor akár egy napot is el lehet itt tölteni…)
A Tarxian templom cca. 200-300 méterre található a Hypogeumtól, ezért a kettő meglátogatása egy körre felfűzhető. Ez az építmény talán a legfiatalabb és a legkisebb. Éppen ezért viszonylag jó állapotban maradt fenn és a mérete miatt pedig jól átlátható, ráadásul remekül ki is építették a látogatható részeket.
Közelben található a Kordin III. elnevezésű rom is, azonban ez utóbbi csak előzetes egyeztetés után, (el)rettentő drágán látogatható. Maga a látvány nem igazán éri meg a pénzt és az időt, inkább elgondolkodtató az, hogy más országban azt sem tudnák, hogyan védjenek meg egy ilyen 5-6.000 éves építészeti emléket, Máltán pedig annyi volt belőlük, hogy száz évvel ezelőtt minden további nélkül nem egy ilyen építményt letaroltak és a helyét beépítették (Kordin I és Kordin II). Még mielőtt felháborodnánk a régi máltaiak viselkedésén, jusson eszünkbe az, hogy hány és hány helyen történt hasonló… (Peru, Mexikó, Olaszország és hosszan folytathatnám a sort.) Egyébként már csak azért sem kell elkeseredni, mert ezekből az építményekből még Gozóra is jutott. Az ott található templom-együttes neve „Ggantija” is azt jelenti, hogy „óriásé”, és nem véletlenül. Az ősi legenda szerint (ami szintén egy további elmélet a sok közül) óriások építették ezeket a templomokat.
Azúr Ablak – helye
Összeomlásáig az Azúr Ablak volt Málta leghíresebb természeti látnivalója. A tudósok figyelmeztetése alapján már 2012-ben lezárták a helyet. Bár az előrejelzések szerint várható volt az összeomlás, de mégis az egész világot meglepte, hogy 2017. március 08. napján a vihar elmosta a híres szikla-képződményt. A veszteséget az ide látogatóknak nem nagyon sikerült megemészteniük, azóta is turisták ezrei fotózkodnak az Azúr Ablak helyén, így lett az egykori látványosság hűlt helyéből látványosság…
Blue Grotto
Miután összeomlott Málta leghíresebb természeti látnivalója, az Azúr Ablak, a természeti látnivalók közük a Blue Grotto lépett a képzeletbeli ranglista első helyére. Ráadásul a Blue Grotto viszonylag közel van a Hagar Kim-hez, így könnyedén össze lehet kapcsolni a két látványosság felkeresését. Kis motoros csónakokon viszik körbe a turistákat, ezért nem árt megnézni az aznapi időjárás előrejelzést, ha ezt a programot tervezi valaki, ugyanis szeles idő esetén a nem fognak elindulni a csónakosok. Egyébként az egész túra futószalagszerű és túlárazott, a szolgáltatás, a látnivaló különlegessége egészen egyszerűen nincs arányban az árával. Noha ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül, senkit sem akarok lebeszélni arról, hogy befizesse magát a csónaktúrára, főleg azokat nem, akik még nem láttak ilyet.
Mdina
Mdina, más néven a “Csendes Város” (Silent City), Málta ősi fővárosa, amely több mint 4000 éves múltra tekint vissza. A várost még a föníciaiak alapították, és később a rómaiak, az arabok és a normannok is uralták. Mai nevét az arab időszakban kapta, amely az arab “medina” szóból származik, jelentése “város”. A középkori erődített város a sziget központjában helyezkedik el, és számos érdekességet és látnivalót kínál. Tudni kell, hogy ma már csak nagyon kevesen (cca. háromszázan) lakják a város ódon házait és az egész hely inkább egy szabadtéri múzeum. A városka méretei nem indokolják az autós közlekedést, ezért ide csak engedély birtokában lehet gépkocsival behajtani. A minimálisra szorított gépjárműforgalom valóban nem zavaró, ellentétben a turistákat kiszolgáló parádés díszítésű lovaskocsikkal, noha az egyik legjobb időtöltés a szűk kanyargós utcácskákon sétálni és élvezni a városka hangulatát. Sétáljunk az óváros szűk utcáin, és fedezzük fel a rejtett zugokat és történelmi épületeket.
1. Mdina Városkapu
Az 1724-ben barokk stílusban épült, impozáns városkapu egyébként Málta egyik jelképe. A várárkon átívelő hidat lezáró építmény fényképét a legtöbb turisztikai kiadványon, prospektuson megtalálhatjuk.
2. Szent Pál Katedrális
A városka szívében található az impozáns Szent Pál Katedrális (St. Paul’s Cathedral), amely a legenda szerint azon a helyen épült, ahol Pál apostol találkozott Publius római kormányzóval Kr. u. 60-ban. A katedrális belső tere gyönyörű freskókkal és műalkotásokkal van díszítve.
3. Palazzók és Nemesi Házak
Mdina szűk utcáin sétálva számos gyönyörű palotát és nemesi házat találunk, mint például a Vilhena Palota és a Palazzo Falson. Ezek az épületek bemutatják a város gazdag történelmét és építészeti örökségét.
4. Bastion Square
A város másik végén található hangulatos tér falairól csodálatos panorámás kilátás nyílik a sziget déli részére és a Földközi-tengerre. Ez a hely, illetve az itt található kávézók, kisvendéglők kiváló lehetőséget nyújtanak a pihenésre és a máltai sütemények és egyéb helyi finomságok megkóstolására. (Meglepő módon az itteni árak sem magasabbak, mint Valettában.)
Rabat
Mdina szomszédságában található Rabat, melynek neve szintén arab eredetű és „elővárost” jelent, ami utal arra, hogy a település az egykori főváros elővárosa volt. A két települést gyakorlatilag a főút választja el egymástól. Rabat, mint Mdina elővárosa, szintén gazdag – megkockáztatom, hogy még a volt fővárosnál is gazdagabb – történelmi emlékekben. Azonban a város nemcsak történelmi, hanem modern vonzerővel is rendelkezik, tele van kis kávézókkal, éttermekkel és helyi üzletekkel, amelyek a helyi élet vibrálását tükrözik. Rabat lakói büszkék városuk gazdag örökségére, és számos fesztivál és esemény zajlik itt egész évben.
1. Szent Pál templom és barlang
A Szent Pál templom és barlang (St. Paul’s Church and Grotto) kiemelkedő jelentőségű helyszín. A hagyomány szerint Szent Pál apostol ebben a barlangban húzta meg magát és innen indult térítő útjára, amikor hajótörést szenvedett Málta partjainál.
2. Szent Pál katakombák és Szent Ágnes katkombák
Nemcsak Rabat, de egész Málta egyik legfontosabb történelmi látnivalója az egymás szomszédságában található (egy belépőjeggyel látogatható) katakombák. Ezek az ősi temetkezési helyek között vannak kisebbek és nagyobbak, többségük korlátozás nélkül látogatható. Ezek a katakombák különböző vallási és kulturális csoportok temetkezési szokásait tükrözik, beleértve a keresztényeket, zsidókat és pogányokat is.
3. Domus Romana
A Domus Romana egy római villa maradványai, amely szintén Rabat és Mdina határán található. Ez a villa híres mozaikjairól és a római kor mindennapi életének bemutatásáról.
Gozó
Málta második legnagyobb szigete könnyen megközelíthető a Máltáról induló komppal. A komphajó Cirkewwa városból indul és cca. 20 perc elteltével Gozó Mgarr kikötőjébe érkezik. A szigeten buszok, bérelhető autók és kerékpárok állnak a turisták rendelkezésére. Gozó sokkal zöldebb és ritkábban lakott, mint a fősziget, ugyanakkor nyugodt légkörével, természeti szépségeivel és történelmi emlékeivel számos turistát vonz.
1. Citadella
Gozo szigetének egyik legfontosabb történelmi és kulturális nevezetessége a Citadella. Ez a lenyűgöző erődítmény Victoria város (korábbi nevén Rabat) központjában található, amely a sziget fővárosa.
A régészeti leletek tanúsága szerint a Citadella területe már a bronzkorban lakott volt, azonban idők során a hely különböző civilizációk uralma alatt állt, beleértve a föníciaiakat, rómaiakat és arabokat, így aztán az évezredek során számos jelentős esemény színhelye volt. Jelenlegi formáját nagyban a lovagoknak köszönheti, akik 16. században – az oszmán inváziót követően – jelentős erődítési munkálatokat végeztek, hogy a falak és bástyák jobban ellenállhassanak az esetleges jövőbeli támadásoknak. A Citadella masszív falai és bástyái kiváló állapotban maradtak fenn, a bástyákról csodálatos kilátás nyílik Gozo szigetére és a környező tájra. Az erődön belül pedig komplett várost alakítottak ki, ahol támadás esetén a környékbeli lakosok menedéket találhattak.
A Citadella nemcsak történelmi jelentőséggel bír, hanem fontos turisztikai látványosság is. Az elmúlt években jelentős felújítási munkálatokat végeztek, hogy megőrizzék az erődítmény állapotát és még vonzóbbá tegyék a látogatók számára. Ennek érdekében a Citadellában több múzeumot is kialakítottak, amelyek bemutatják Gozo történelmét és kulturális örökségét, illetve területén számos kulturális rendezvényt is tartanak, beleértve koncerteket, kiállításokat és fesztiválokat.
2. Szent Mária Katedrális
A Citadella egyik központi épülete a XVII. században épült Szent Mária Katedrális, amelynek belseje a freskóknak és az itt elhelyezett műalkotásoknak köszönhetően lenyűgöző.
3. Ggantija
A Ggantija templomok a neolitikus korszakban épültek és a megalitikus templomok kultúrájának részét képezik, amely hajdanán Málta és Gozo szigetén virágzott. Ez az egyik legrégebbi és legjelentősebb megalitikus építmény a világon, amely világörökségi védelmet élvez. A Ggantija templomok körülbelül i.e. 3600-3200 évvel épültek, ezzel megelőzve a Stonehenge-t és az egyiptomi piramisokat is. Az építkezéshez hatalmas mészkőtömböket használtak, amelyek súlya több tonna. Az építés technikája és a templomok elrendezése lenyűgöző, figyelembe véve, hogy több ezer évvel ezelőtt készültek. A helyi hagyomány úgy tartja, hogy az építkezést óriások végezték, mivel a hatalmas kőtömböket emberi erővel elképzelhetetlennek tartották megmozgatni. A hely neve is azt jelenti, hogy „óriások tornya”. A Ggantija templomok két különálló, de egymás mellé épített templomból állnak, amelyek egy közös falat osztanak meg. Az épületek patkó alakúak, és oltárok, szentélyek és különböző kisebb helyiségek találhatók bennük. A templomokat valószínűleg vallási szertartások és áldozatok helyszíneként használták.
Koruknál fogva a Ggantija templomok rosszabb állapotban vannak, mint a Tarxien templom vagy Hagar Kim, de a hely egy látogatóközponttal is rendelkezik, ahol interaktív kiállítások és információs anyagok segítenek megérteni a hely történelmét és jelentőségét.
4. Ta’ Pinu Bazilika
A XX. század elején neoromán stílusban épült bazilika egy csendes, festői területen, de a világ zajától elszigetelve, Gharb falu közelében található. A mai templom helyén eredetileg egy XVI. századból származó kápolna állt, amely kiemelt kegyhellyé vált, miután 1883-ben egy helyi asszony Szűz Mária imádkozásra hívó hangját hallotta. Ez a templom mai napig Málta egyik legjelentősebb zarándokhelye a helyiek és a turisták számára, ami megmagyarázza, hogy miért is épült a semmi közepén egy ekkora hatalmas épület. A bazilikát több pápa is meglátogatta, köztük II. János Pál pápa 1990-ben és XVI. Benedek pápa 2010-ben. Annak ellenére, hogy a bazilika távol esik a fő turista útvonalaktól, közúton busszal mégis kényelmesen megközelíthető. Az impozáns megjelenésű templom nem csak kívülről remek fotótéma, de belső tere is gyönyörű mozaikokkal és ólomüveg ablakokkal díszített.